Holdvilágos, bűvös éjjel jártam messzi tájon,
Árkon, bokron átszökellve, túl az Óceánon.
Ott édes, fűszeres a lég, csak illat és madárdal,
S egyszerre csak találkozék egy csodás tündérleánnyal.
Az első édes találkozásnál
rabul ejtette szívemet;
Az első édes, szerelmes csókot
feledni többé nem lehet.
Szóltam hozzá, kedves tündér jöjj valómba vélem,
Mert ha nem jössz emberformám érted felcserélem.
S követlek mindörökre én, tündérvalódba téged,
Mert nélküled égi szirén, fabatkát sem ér az élet.
Virág ha lennél, lennék az illat,
ami betölti kelyhedet.
Az első édes szerelmes csókot
feledni többé nem lehet.
Ámde búsan szólt a tündér: Mindez puszta álom,
Más világ a te világod, más az én világom.
Ha eljön a felébredés, elszállok messze tőled,
Egy csacska hír tudom kevés, annyit sem hallok felőled.
Te más világban, én más világban,
de híven őrzöm képedet,
Az első édes, szerelmes csókot
feledni többé nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése