IMAMÚRA

Egy, kettő, három, négy,
Imamúra meddig mégy?
Elmennék egy zöld erdőbe,
ott, ahol él egy szép tarka,
hosszú farkú kis szarka,
kergetné egy cirmos macska,
hopp, én volnék,
nem te vagy az,
én vagyok az...

Öt, hat meg egy az hét,
este jókor ágyban légy!
Álmodj szépet, álmodj jókat,
szép tiritarka kis szarka
rászáll majd az ágyadra,
kergetné egy cirmos macska,
hopp, én volnék,
nem te vagy az,
én vagyok az...

A FÖLDÖNKÍVÜLI

Láttam a tévében futnak a struccok Afrikában,
Kenguru ugrál vidáman Ausztráliában.
Nálunk is van régen népes állatóvoda,
de nem volt még filmen ilyen emberi csoda.

Szép kicsi szörnyem, szeretlek szörnyen ET, ET
Az űrből jöttél, ki tudja, hogy miért ET, ET.
Elhoztad hozzánk az üzenetet: mindennél fontosabb a szeretet.
Veled maradnék, kérlek ne menj még E. T.

El kellett menned, mert eljöttek érted onnan fentről.
Elvittek téged a Földről, de nem a mi szívünkből.
Megjegyeztük örökre, hogy mi a szeretet
Visszavár az űrből téged felnőtt és gyerek.

Szép kicsi szörnyem, szeretlek szörnyen ET, ET
Az űrből jöttél, ki tudja, hogy miért ET, ET.
Hoztad a békét a szeretet, szívedbe zártad a gyerekeket.
Veled maradnék, kérlek ne menj még! E. T. , E. T. . . . . . .

(köszönet a szövegért Rikának :*)

SWING LOW, SWEET CHARIOT

Chorus:
Swing low, sweet chariot
Coming for to carry me home,
Swing low, sweet chariot,
Coming for to carry me home.

I looked over Jordan, and what did I see
Coming for to carry me home?
A band of angels coming after me,
Coming for to carry me home.

Chorus

Sometimes I'm up, and sometimes I'm down,
(Coming for to carry me home)
But still my soul feels heavenly bound.
(Coming for to carry me home)

Chorus

The brightest day that I can say,
(Coming for to carry me home)
When Jesus washed my sins away.
(Coming for to carry me home)

Chorus

If I get there before you do,
(Coming for to carry me home)
I'll cut a hole and pull you through.
(Coming for to carry me home)

Chorus

If you get there before I do,
(Coming for to carry me home)
Tell all my friends I'm coming too.
(Coming for to carry me home)

Chorus

Indulj, szép égi szekér,
Hazafelé vezet egy út,
Indulj, szép égi szekér,
Hazafelé vezet egy út.

Majd meglátod ott túl a hullámzó folyón,
Hazafelé vezet egy út,
Az angyalkórus ünnepelve szól,
Hazafelé vezet egy út.

Jó testvérem, megkérlek, te fogd a kezem,
Hazafelé vezet egy út,
Az égi hintó tovarobog velem,
Hazafelé vezet egy út.

CSÖNDES KÁNON

Lomhán ballag a szürke víz,
sápadt már a nyári rét -
bágyadt sugarát a fákon át
őszi nap mosolyogva szórja szét.

Ólmos fellegek árnya száll,
gólya, fecske messze jár,
rőten lobognak az őszi fák -
ég veled, aranyhajú, drága nyár...

(Raics István)

PLETYKÁZÓ ASSZONYOK

Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -

(Weöres Sándor)

HARAGOSI

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Hahargosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.



Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

(Weöres Sándor)

DENVER, AZ UTOLSÓ DINOSZAURUSZ

Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

Mint egy bűvös kút
Rejtelmes a múlt
Barátokra lelsz
Hogyha útra kelsz

Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

Mint egy bűvös kút
Rejtelmes a múlt
Barátokra lelsz
Hogyha útra kelsz

Jer világot látni
Rock 'n' roll-t járni,
Nem vagy még kalandor
Egy pici kalandtól

Ez Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

MONCSICSI

Minden barátnőmnek már a suliban
Babaarcú, szőrös majmocskája van.
Mindent félretesznek, evvel játszanak,
Kedvenc lett egy pillanat alatt.

Moncsi-moncsi-Moncsicsi,
Mindig csak a Moncsicsi!
Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?

Ezt az izét még a nénik is veszik,
Akárhova mennek, magukkal viszik.
Becézgetik, mint egy élő gyereket!
Kérem, ez már tiszta őrület!

Moncsi-moncsi-Moncsicsi,
Mindig csak a Moncsicsi!
Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?

Van egy tévéműsor, a Zenebutik,
És benne egy bácsi, ugye elhiszik?
Ő is bemutatta Moncsicsi babát.

Én azóta nyúzom, igen azért nyúzom,
Csak is azért nyúzom anyukát.

Moncsi-moncsi-Moncsicsi,
Mindig csak a Moncsicsi!
Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?

Mikor lesz nekem?
Mikor lesz nekem?
Moncsicsi!

VUK

Fürge róka lábak,
Surranó kis árnyak,
Hipp-hopp jön Vuk.

Híres nagy vadászok,
Jobb, ha félre álltok,
Hipp-hopp jön Vuk.

Ő az éjszakától sohase fél,
Bár a sűrű erdő csupa veszély,
Azt beszélik róla,
Ravasz, mint a róka,
Jön, lát, győz fut.

Felragyog az ég is,
Felkiáltok én is,
Hipp-hopp jön Vuk.

AZ OROSZLÁN ÉS A KISKUTYA

Igaz történet

Londonban vadállatokat mutogattak, s megtekintésükért pénzt szedtek, vagy pénz helyett kutyákat és macskákat is elfogadtak a vadállatok táplálására.
Egy embernek kedve kerekedett az állatok megtekintésére. Elfogott az utcán egy kiskutyát s elvitte az állatsereglethez. Beengedték érte, a kiskutyát pedig elvették s bedobták az oroszlán ketrecébe, hogy megegye.
A kiskutya behúzta a farkát s meghúzódott a sarokban. Az oroszlán odament hozzá és szagolgatta. A kutyuska a hátára feküdt, felemelte lábát s a farkát csóválta.
Az oroszlán megérintette talpával és megfordította.
A kiskutya felugrott s felállt az oroszlán előtt a két hátulsó lábára. Az oroszlán figyelgette, forgatta a fejét erre is, arra is, de nem bántotta a kutyát.
Amikor a tulajdonos húst dobott be az oroszlánnak, az oroszlán letépett egy kis darabot és otthagyta a kutyának.
Este, mikor az oroszlán lefeküdt, a kiskutya melléje bújt s fejét mancsára fektette.
Attól kezdve a kiskutya együtt lakott a ketrecben az oroszlánnal. Az oroszlán nem bántotta, csak a beadott táplálékot ette meg, együtt aludt, s néha el is játszogatott a kutyával.
Egyszer egy úr látogatta meg az állatseregletet, s megismerte a kutyuskát. Kijelentette, hogy a kutya az övé, s azt kívánta az állatsereglet gazdájától, hogy adja vissza. A tulajdonos vissza is adta volna, de mihelyt hívogatni kezdték a kiskutyát, hogy kivegyék a ketrecből, az oroszlán felborzolta szőrét és elbődült.
Így élt az oroszlán és a kutyuska, közös ketrecben, egy egész esztendeig.
Egy esztendő múlva a kiskutya megbetegedett és kimúlt. Az oroszlán elvesztette az étvágyát, csak szagolgatta s nyalogatta a kiskutyát, s meg-megérintette a mancsával.
Mikor aztán megértette, hogy megdöglött, hirtelen felugrott, felborzolta szőrét, csapkodta két oldalát a farkával, nekirohant a ketrec falának s rágni kezdte a padlót és a rácsokat.
Egész nap vergődött, hányta-vetette magát a ketrecben s ordított, aztán lefeküdt az élettelen kiskutya mellé és elcsendesedett. Az állatok gazdája el akarta vitetni a döglött kutyát, de az oroszlán senkit sem bocsátott hozzá.
A gazda azt hitte, hogy az oroszlán elfelejti a bánatát, ha más kutyát adnak neki s beeresztett a ketrecbe egy élő kiskutyát, de az oroszlán tüstént darabokra tépte. Majd mancsai közé vette a kimúlt kiskutyát, s úgy feküdt ott teljes öt napig.
Hatodnapra az oroszlán is kimúlt.

(Lev Tolsztoj)

EPERFAGYI

Jancsinak, Panninak, Sárinak is
a szíve dobog, ha eljön a nyár,
Kisleány, kisfiú nagy kamasz is
álmában már ott jár.
Napsütött strandon, hol játszani jó,
a labda vígan száll,
de mégis a legjobb, ugye lányok,
mit minden gyerek szíve vár:

Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.

Ennék én sok spenótot,
sóskát, szilvás gombócot.
A sárgarépát szeretném
s a tejbegrízt is megenném,
ha ráadásul jönne ó,
a gyermek szívet csábító:

Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.

ÖREG NÉNE ŐZIKÉJE

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!

(Fazekas Anna)

HÓC-HÓC KATONA

Hóc-hóc katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra!

JÁNOS BÁCSI A CSATÁBAN

János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
Elesett egy fűszálban.

Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
És szívébe lándzsát szúrt.

János bácsi testét kukacok eszik,
János bácsi testét kukacok eszik,
János bácsi testét kukacok eszik,
És az egyik felkiált:

Jaj, de büdös ez a János,
Jaj, de büdös ez a János,
Jaj, de büdös ez a János,
Csupa mócsing, semmi más!

Glori, glori, Halleluja!
Glori, glori, Halleluja!
Glori, glori, Halleluja!
Ez az ember már hulla!

TÜCSÖKLAKODALOM

Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.

Gólya volt a szekundáns, kisbéka a flótás,
Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.

Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
Amellett még malacot ötvenet kirántott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött.

EGY BOSZORKA

Egy boszorka van,
három fia van.
Iskolába jár az egy,
másik bocskort varrni megy.
A harmadik itt a padon
a dudáját fújja nagyon.
De szép hangja van,
dana-dana-dan.

GYÍ TE PACI!

Gyí, te paci, paripa,
Hátadon ül Áronka,
Gyí, gyí, hó!
Állj meg, kiscsikó!

Ne oly gyorsan, oly hevesen,
Hogy az Áron le ne essen,
Gyí, gyí, hó!
Állj meg, kiscsikó!

ARANY LACINAK

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? elment a kúthoz.
De nem volt viz a vederbe’,
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Meritette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se’ rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!

(Petőfi Sándor)

PANCSOLÓ KISLÁNY

Ha végre itt nyár, és meleg az idő
Az ember strandra jár, mert azért van itt ő
Míg anyu öltözik az apu ideges
Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz

Íjjaj, úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyira szép és jó
Annyi vicceset látok hallok,
És még bambi is kapható
La-la-la-la, la-la-la-la
La-la-la-la, la-la-la

A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek,
És van homokozó, és labdázni lehet,
Csak azt nem értem én, sok néni mért visít,
Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik

Íjjaj, úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyira szép és jó
Annyi vicceset látok hallok,
És még bambi is kapható
La-la-la-la, la-la-la-la
La-la-la-la, la-la-la

De apukámra is én azért ügyelek,
És mindig odavisz a lelkiismeret,
Ha fekszik a napon, és izzad már szegény,
Kis vödröm vízzel megtöltöm,
És rálocsolom mind én!

Íjjaj, úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyira szép és jó
Annyi vicceset látok hallok,
És még bambi is kapható
La-la-la-la, la-la-la-la
La-la-la-la, la-la-la

De este szomorú a hazafelé út,
Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug,
Már volt vele ezért már nagyon sok vitám
Mert ki hallott még ilyen dolgot,
Fürdeni strand után?

Otthon nem szeretem a strandot,
Abban semmi se szép, se jó.
"Gyorsan mosdani!" - mást se hallok,
És még bambi se kapható.

(Fürdés közben nagy favorit :))

POPEYE

Popeye, a hős tengerész,
hajóját nem éri vész.
Mássza a hegyeket,
eszi a legyeket,
Popeye, a hős tengerész.

Popeye, a hős tengerész,
hajóját nem éri vész.
Szeli a habokat,
fingik jó nagyokat,
Popeye, a hős tengerész.

MEXIKÓI PRÉRIN ÁT

Mexikói prérin át egy cowboy lovagol
pávatoll van a seggében, s vígan így dalol:
Szúr szúr szúr, szúr a pávatoll,
megvakarja seggecskéjét, s tovább lovagol...

KIS KECE LÁNYOM

Kis kece lányom fehérbe vagyon,
fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony,
mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony!

Citrusi menta, kajtali rózsa
elmennék táncba, ha szép lány volna
Mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony,
mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony!

MADÁRKA, MADÁRKA

Madárka, madárka,
Csácsogó madárka,
Vidd el a levelem, vidd el a levelem
Szép szülő hazámba.

Ha kérdi ki küldte,
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatában, szíve fájdalmában
Meghasad a szíve.

(Ezt már pocaklakó korában sokat énekeltem a Törpémnek... azóta is a legkönnyebb ezzel megnyugtatni)

A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

(Weöres Sándor)

GALAGONYA

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

(Weöres Sándor)

A PART ALATT

A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.

Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.

Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

A FARAGÓSZÉK NÓTÁJA

Ez a kapa, ez a kasza,
Ez meg itt a faragószék!
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a hosszú, ez a kurta,
Ez meg itt a véres hurka.
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez az egyenes, ez a görbe,
Ez meg itt a fakereke!
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez itt a kés, ez a villa,
Ez meg itt a koppantója.
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a gólya, ez az orra,
Ez meg itt a gólya tolla!
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a klázli, ez a flaska,
Ez meg itt a részeg Miska.
Klázli, flaska, részeg Miska,
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.


Ez a Zsuzska, ez a lánya,
Ez meg itt az unokája!
Zsuzska, lánya, unokája,
Klázli, flaska, részeg Miska,
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

EGYSZER EGY KIRÁLYFI

Egyszer egy királyfi mit gondolt magába?
Fel kéne öltözni kocsisi ruhába.
Meg kéne kéretni gazdag bíró lányát,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag bíró lányát.

Jó estét, jó estét gazdag bíró lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jössz-e vagy sem?

Dehogy megyek, dehogy megyek,
Szegény kocsis legény.
Van a szomszédunkban
Neked való szegény.

Jó estét, jó estét kosárkötő lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jössz-e vagy sem?

Elmegyek, elmegyek,
Szegény kocsis legény.
Hm-hm-hm, ha-ha-ha,
Szegény kocsis legény.

Egyszer egy királyfi mit gondolt magába?
Fel kéne öltözni királyi ruhába.
Meg kéne kéretni gazdag bíró lányát,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag bíró lányát.

Jó estét, jó estét gazdag bíró lánya.
Kerüljön a házba, üljön a díványra.
De nem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jössz-e vagy sem?

Hogyne mennék, hogyne mennék,
Király őfelsége.
Kellesz az ördögnek,
Annak is a vénnek.

Jó estét, jó estét kosárkötő lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jössz-e vagy sem?

Van már nékem egy más,
Szegény kocsis legény.
Hm-hm-hm, ha-ha-ha,
Szegény kocsis legény.

Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.

Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.

Viszik a szegény lányt aranyos hintóval,
Viszik a gazdagot szamár taligával.
Kötik a szegény lányt páros édes csókkal,
Kötik a gazdagot hatágú korbáccsal.

Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.

Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.