Nap süt, kék az ég, zöld a pázsit,
Ág lomb, hívogat, szinte csábít,
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt: tralallallala!
Mint fürge méh, a képzelet,
Mely emlék-mézet gyűjtöget,
Bejárja mind, mi kedves volt,
És szebbnek látja, még mint volt:
refr.
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt:trallalallala!
Nincs messze már a kedves táj,
hol dallal vár sok kis madár,
a völgybe le a csúcsra fel,
oly könnyű szívvel énekelsz.
refr.
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt:trallalallala!
vmi hasonlo remlik meg ebben a dalban:
VálaszTörlés"a volgybe le , a csucsra fel, oly konnyu szivvel érkezel..."
Igen,én is így tudom:könnyű szìvvel ÉRKEZEL😊
Törlésnekem rémlett belőle a "nincs messze már..." rész, de így már teljes a kép... köszi :D
VálaszTörlésAmerre lép a kis csapat, nagy búzatábla bólogat, A sok kalász azt suttogja, itt egy se' vénül meg soha...
VálaszTörlésKöszi,hogy megosztottàtok,nemrég énekeltem én is egy kislànynak,közben bàboztam neki hozzà😁imàdta, mondta nekem : mégegyszer☺vagy ötszö
VálaszTörlés