Igaz történet
Londonban vadállatokat mutogattak, s megtekintésükért pénzt szedtek, vagy pénz helyett kutyákat és macskákat is elfogadtak a vadállatok táplálására.
Egy embernek kedve kerekedett az állatok megtekintésére. Elfogott az utcán egy kiskutyát s elvitte az állatsereglethez. Beengedték érte, a kiskutyát pedig elvették s bedobták az oroszlán ketrecébe, hogy megegye.
A kiskutya behúzta a farkát s meghúzódott a sarokban. Az oroszlán odament hozzá és szagolgatta. A kutyuska a hátára feküdt, felemelte lábát s a farkát csóválta.
Az oroszlán megérintette talpával és megfordította.
A kiskutya felugrott s felállt az oroszlán előtt a két hátulsó lábára. Az oroszlán figyelgette, forgatta a fejét erre is, arra is, de nem bántotta a kutyát.
Amikor a tulajdonos húst dobott be az oroszlánnak, az oroszlán letépett egy kis darabot és otthagyta a kutyának.
Este, mikor az oroszlán lefeküdt, a kiskutya melléje bújt s fejét mancsára fektette.
Attól kezdve a kiskutya együtt lakott a ketrecben az oroszlánnal. Az oroszlán nem bántotta, csak a beadott táplálékot ette meg, együtt aludt, s néha el is játszogatott a kutyával.
Egyszer egy úr látogatta meg az állatseregletet, s megismerte a kutyuskát. Kijelentette, hogy a kutya az övé, s azt kívánta az állatsereglet gazdájától, hogy adja vissza. A tulajdonos vissza is adta volna, de mihelyt hívogatni kezdték a kiskutyát, hogy kivegyék a ketrecből, az oroszlán felborzolta szőrét és elbődült.
Így élt az oroszlán és a kutyuska, közös ketrecben, egy egész esztendeig.
Egy esztendő múlva a kiskutya megbetegedett és kimúlt. Az oroszlán elvesztette az étvágyát, csak szagolgatta s nyalogatta a kiskutyát, s meg-megérintette a mancsával.
Mikor aztán megértette, hogy megdöglött, hirtelen felugrott, felborzolta szőrét, csapkodta két oldalát a farkával, nekirohant a ketrec falának s rágni kezdte a padlót és a rácsokat.
Egész nap vergődött, hányta-vetette magát a ketrecben s ordított, aztán lefeküdt az élettelen kiskutya mellé és elcsendesedett. Az állatok gazdája el akarta vitetni a döglött kutyát, de az oroszlán senkit sem bocsátott hozzá.
A gazda azt hitte, hogy az oroszlán elfelejti a bánatát, ha más kutyát adnak neki s beeresztett a ketrecbe egy élő kiskutyát, de az oroszlán tüstént darabokra tépte. Majd mancsai közé vette a kimúlt kiskutyát, s úgy feküdt ott teljes öt napig.
Hatodnapra az oroszlán is kimúlt.
(Lev Tolsztoj)
Londonban vadállatokat mutogattak, s megtekintésükért pénzt szedtek, vagy pénz helyett kutyákat és macskákat is elfogadtak a vadállatok táplálására.
Egy embernek kedve kerekedett az állatok megtekintésére. Elfogott az utcán egy kiskutyát s elvitte az állatsereglethez. Beengedték érte, a kiskutyát pedig elvették s bedobták az oroszlán ketrecébe, hogy megegye.
A kiskutya behúzta a farkát s meghúzódott a sarokban. Az oroszlán odament hozzá és szagolgatta. A kutyuska a hátára feküdt, felemelte lábát s a farkát csóválta.
Az oroszlán megérintette talpával és megfordította.
A kiskutya felugrott s felállt az oroszlán előtt a két hátulsó lábára. Az oroszlán figyelgette, forgatta a fejét erre is, arra is, de nem bántotta a kutyát.
Amikor a tulajdonos húst dobott be az oroszlánnak, az oroszlán letépett egy kis darabot és otthagyta a kutyának.
Este, mikor az oroszlán lefeküdt, a kiskutya melléje bújt s fejét mancsára fektette.
Attól kezdve a kiskutya együtt lakott a ketrecben az oroszlánnal. Az oroszlán nem bántotta, csak a beadott táplálékot ette meg, együtt aludt, s néha el is játszogatott a kutyával.
Egyszer egy úr látogatta meg az állatseregletet, s megismerte a kutyuskát. Kijelentette, hogy a kutya az övé, s azt kívánta az állatsereglet gazdájától, hogy adja vissza. A tulajdonos vissza is adta volna, de mihelyt hívogatni kezdték a kiskutyát, hogy kivegyék a ketrecből, az oroszlán felborzolta szőrét és elbődült.
Így élt az oroszlán és a kutyuska, közös ketrecben, egy egész esztendeig.
Egy esztendő múlva a kiskutya megbetegedett és kimúlt. Az oroszlán elvesztette az étvágyát, csak szagolgatta s nyalogatta a kiskutyát, s meg-megérintette a mancsával.
Mikor aztán megértette, hogy megdöglött, hirtelen felugrott, felborzolta szőrét, csapkodta két oldalát a farkával, nekirohant a ketrec falának s rágni kezdte a padlót és a rácsokat.
Egész nap vergődött, hányta-vetette magát a ketrecben s ordított, aztán lefeküdt az élettelen kiskutya mellé és elcsendesedett. Az állatok gazdája el akarta vitetni a döglött kutyát, de az oroszlán senkit sem bocsátott hozzá.
A gazda azt hitte, hogy az oroszlán elfelejti a bánatát, ha más kutyát adnak neki s beeresztett a ketrecbe egy élő kiskutyát, de az oroszlán tüstént darabokra tépte. Majd mancsai közé vette a kimúlt kiskutyát, s úgy feküdt ott teljes öt napig.
Hatodnapra az oroszlán is kimúlt.
(Lev Tolsztoj)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése