OLY SZÉP A TÉLI

Oly szép a téli jégvilág
a hóban alvó dombon
Hűs ablaktáblán jégvirág
s bent szép meséket mondunk.

Ma kiskarácsony éjjelén,
vagy nagykarácsony reggelén
sok gyermek békén boldog.

A csillagszóró ráragyog
a szép karácsonyfára.
No, gyertek, játsszunk jó nagyot,
és énekeljünk rája.

Ma kiskarácsony éjjelén,
vagy nagykarácsony reggelén
sok gyermek békén boldog.

OLVADÁS

Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp
Meg tíz;
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

(Weöres Sándor)

KIMENT A HÁZ AZ ABLAKON

Kiment a ház az ablakon,
Utána ment a vénasszony.
Zsupot kötött a hátára,
Úgy ballagott a vásárba.

Felmászott a nyúl a fára,
Jaj de szépen kukorékol,
Piros csizma van a lábán,
Nem süt a nap a szemébe.

A rókának nincs nadrágja,
Mert a posztó nagyon drága.
Ha a posztó olcsó volna,
A rókán is nadrág volna.

Gyerünk, menjünk vendégségbe,
Három hétig tart egyvégbe.
Vigyünk el egy rosta vizet,
A nagyharang majd megfizet.

Sült malac ott strázsát álljon,
Sült ökör utcán sétáljon.
Két csípőjén kulacs lógjon,
Szarva közt kalácsot hordjon.

HULL A HÓ

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
"Süt még nap a nyáron!"

(már a kánikula közepén ezzel tartottam magunkban a lelket... csak hát akkor még nagyon nem volt ésszerű post-olni :))

ZÚG A VOLGA

Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng a habján.
Hóban, szélben, napsütésben
Csörg a lánc a Volga partján.
Hosszú, kínos év a kurta nap,
Száll a gálya, sírva húz a rab.
Tüske, ha vérzik, már nem is érzi.
Könnyes arca ó, be halvány.
Zúg a Volga, sír a Volga...

Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng felette.
Árva, csüggedt életünket
Láncon húzzuk mindörökre.
Zúg a korbács, és a húsba csap,
Száll a gálya, sírva húz a rab.
Százfele vérzik, és pihenése
Nincsen, csak a sírgödörben.
Zúg a Volga, sír a Volga...