ÉRIK A SZŐLŐ

Érik a szőlő,
hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegénylegény
szántani menne,
de nincsen kenyere.

Van vereshagyma
a tarisznyába',
keserű magába',
Szolgalegénynek,
hej, a szegénynek
de kevés vacsora.

Zörög a kocsi,
pattog a Jancsi,
talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám,
szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.

Kocsira ládám,
hegyibe párnám,
magam is felülök,
Jaj, apám, anyám,
kedves szülődajkám
de hamar elvisznek.

Huncut a gazda,
nem néz a napra,
csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég,
mert mindig innék,
ha vóna', ha vóna'.

KIS CSÓNAKOM

Kis csónakom leng a Duna vizén,
barna kislány áll a túlsó szélén,
selyem kendőt lobogtat kezében,
integet, hogy evezzek feléje.
Selyem kendőt lobogtat kezében,
integet, hogy evezzek feléje.

Eveznék, de nem bírja a karom,
eltörött az evezőlapátom,
kis csónakom nem halad előre,
isten veled kedvesem örökre.
Kis csónakom nem halad előre,
isten veled kedvesem örökre.

Isten veled gyönyörű virágszál,
én utánam mindhiába vágytál,
Találkozunk fent a magas égben,
isten veled kedvesem örökre

OLY SZÉP A TÉLI

Oly szép a téli jégvilág
a hóban alvó dombon
Hűs ablaktáblán jégvirág
s bent szép meséket mondunk.

Ma kiskarácsony éjjelén,
vagy nagykarácsony reggelén
sok gyermek békén boldog.

A csillagszóró ráragyog
a szép karácsonyfára.
No, gyertek, játsszunk jó nagyot,
és énekeljünk rája.

Ma kiskarácsony éjjelén,
vagy nagykarácsony reggelén
sok gyermek békén boldog.

OLVADÁS

Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp
Meg tíz;
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

(Weöres Sándor)

KIMENT A HÁZ AZ ABLAKON

Kiment a ház az ablakon,
Utána ment a vénasszony.
Zsupot kötött a hátára,
Úgy ballagott a vásárba.

Felmászott a nyúl a fára,
Jaj de szépen kukorékol,
Piros csizma van a lábán,
Nem süt a nap a szemébe.

A rókának nincs nadrágja,
Mert a posztó nagyon drága.
Ha a posztó olcsó volna,
A rókán is nadrág volna.

Gyerünk, menjünk vendégségbe,
Három hétig tart egyvégbe.
Vigyünk el egy rosta vizet,
A nagyharang majd megfizet.

Sült malac ott strázsát álljon,
Sült ökör utcán sétáljon.
Két csípőjén kulacs lógjon,
Szarva közt kalácsot hordjon.

HULL A HÓ

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
"Süt még nap a nyáron!"

(már a kánikula közepén ezzel tartottam magunkban a lelket... csak hát akkor még nagyon nem volt ésszerű post-olni :))

ZÚG A VOLGA

Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng a habján.
Hóban, szélben, napsütésben
Csörg a lánc a Volga partján.
Hosszú, kínos év a kurta nap,
Száll a gálya, sírva húz a rab.
Tüske, ha vérzik, már nem is érzi.
Könnyes arca ó, be halvány.
Zúg a Volga, sír a Volga...

Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng felette.
Árva, csüggedt életünket
Láncon húzzuk mindörökre.
Zúg a korbács, és a húsba csap,
Száll a gálya, sírva húz a rab.
Százfele vérzik, és pihenése
Nincsen, csak a sírgödörben.
Zúg a Volga, sír a Volga...