O TANNENBAUM, O TANNENBAUM

Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő,
De jó hogy mindig zöldellsz!
Nem foghat rajta nyár, se tél,
Színt nem cserél a tűlevél.
Ó, szép fenyő, ó szép fenyő,
De jó hogy mindig zöldellsz!

Ó, jó fenyő, ó, jó fenyő,
Szép vagy te szemnek, szívnek.
Ha nap hevít, vagy hó ha hull,
Vidám zöld színed nem fakul.
Ó, jó fenyő, ó jó fenyő,
Szép vagy te szemnek, szívnek.

Ó, bölcs fenyő, ó bölcs fenyő,
Bár tudhatnánk a titkod!
Reményünk volna úgy örök
Mint zölded győz a tél fölött.
ó, bölcs fenyő, ó bölcs fenyő,
Bár tudhatnánk a titkod!

---

O Tannenbaum, o Tannenbaum,
wie grün sind deine Blätter!
Du grünst nicht nur zur Sommerzeit,
nein, auch im Winter, wenn es schneit.
O Tannenbaum, o Tannenbaum,
wie grün sind deine Blätter!

O Tannenbaum, o Tannenbaum,
du kannst mir sehr gefallen.
Wie oft hat nicht zur Weihnachtszeit
ein Baum von dir mich hoch erfreut.
O Tannenbaum, o Tannenbaum,
Du kannst mir sehr gefallen.

O Tannenbaum, o Tannenbaum,
dein Kleid will mich was lehren:
Die Hoffnung und Beständigkeit
gibt Trost und Kraft zu jeder Zeit.
O Tannenbaum, o Tannenbaum,
dein Kleid will mich was lehren.

SZÁNCSENGŐ

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

(Weöres Sándor)

KIS KARÁCSONY, NAGY KARÁCSONY

Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.

Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
Kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.

Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Kis karácsony, nagy karácsony,
Van-e kolbász a padláson?
Ha nincs a kolbász a padláson,
Nem ér semmit a karácsony.

Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Csizmám sarkán jég szikrázik.
Ha szikrázik, hadd szikrázzon,
Azért van ma szép karácsony!

Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!

Nagykarácsony éjszakája,
Krisztus születése napja,
Szűz Mária édesanyja,
Mely gondosan ápolgatja.

BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!


(József Attila)

FEHÉR KARÁCSONY

Fehér karácsony, hóban mosdasz,
Ünnepi tisztán nálunk alhatsz.

Fekete karácsony, sáros a lábad,
Nálunk mégis vetve az ágyad.

CSORDAPÁSZTOROK

Csordapásztorok midőn Betlehemben
/:Csordát őriznek éjjel a mezőben,:/

Isten angyali jövének melléjük,
/:Nagy félelemmel telék meg ő szívük.:/

Örömet mondok, nagy örömet néktek,
/:Mert ma született a ti üdvösségtek.:/

Menjetek el csak gyorsan a városba,
/:Ott találjátok Jézust a jászolba'.:/

Elindulának és el is jutának,
/:Szűz Máriának jónapot mondának.:/

,,Isten titeket hozott Uratokhoz.
/:De nem szólhattok mostan szent Fiamhoz,:/

Mert ő aluszik, nyugoszik pólyában,
/:Szénán bágyadoz a hideg jászolban.:/

Nem pihen ágyban, sem friss palotában,
/:Hanem jászolban, romlott istállóban.:/

Serkentsd fel Jézust, szent Fiadat, nékünk,
/:Mert mi angyalok igéjére jöttünk.:/

Üdvözlégy Jézus, pásztorok Pásztora,
/:Bűnös emberek megváltó szent Ura.:/

Kérünk Tégedet, mi Üdvözítőnket,
/:Sok bűneinkért meg ne útálj minket.:/

Mária, Te is könyörögj érettünk,
/:Hogy halálunkkor boldogok lehessünk.:/

Dicsőség Néked, örök Atyaisten,
/:Te kisded Jézus és Szentlélekisten.:/

CSENDES ÉJ / STILLE NACHT

Csendes éj, tiszta Szent éj
mindenek álma mély.
nincs fenn más csak a drága szent pár,
várja gyermekük alszik-e már.
Szent fiú aludjál,
Szent fiú aludjál.


Stille Nacht! Heil'ge Nacht!
Alles schläft; einsam wacht
Nur das traute heilige Paar.
Holder Knab' im lockigten Haar,
Schlafe in himmlischer Ruh,
Schlafe in himmlischer Ruh!

KIS KARÁCSONY, NAGY KARÁCSONY

Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.

Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
Kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.

Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Kis karácsony, nagy karácsony,
Van-e kolbász a padláson?
Ha nincs a kolbász a padláson,
Nem ér semmit a karácsony.

Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Csizmám sarkán jég szikrázik.
Ha szikrázik, hadd szikrázzon,
Azért van ma szép karácsony!

Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!

Nagykarácsony éjszakája,
Krisztus születése napja,
Szűz Mária édesanyja,
Mely gondosan ápolgatja.

MENNYBŐL AZ ANGYAL

Mennyből az angyal
lejött hozzátok,
pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe
sietve menvén,
lássátok, lássátok.

Istennek Fia,
aki született
jászolban, jászolban,
Ő leszen néktek
Üdvözítőtök
valóban, valóban.

Mellette vagyon
az édesanyja,
Mária, Mária ;
Barmok közt fekszik,
jászolban nyugszik
szent Fia, szent Fia.

El is menének
köszöntésére
azonnal, azonnal
Szép ajándékot
vivén szívökben
magukkal, magukkal.

A kis Jézuskát
egyenlőképen
imádják, imádják,
A nagy Úristent
ilyen nagy jóért
mind áldják, mind áldják.

PÁSZTOROK, PÁSZTOROK

Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.

Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.

Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitod Szentatyád mennyországát.

Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
és a vigasztaló Szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!

TÉLAPÓ ITT VAN

Télapó itt van,
hó a subája,
Jég a cipője,
leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák,
piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta,
szán repítette,
Gömbölyű zsákját
százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
piros alma, aranyág.

(ezt a KÉT SZARVAST sosem értettem... hát nem KILENCen vannak???)

A KIS JÉZUS MEGSZÜLETETT

A kis Jézus megszületett, örvendjünk!
Elküldötte ő szent fiát Istenünk!
Betlehemben fekszik rongyos jászolban,
azért van oly fényesség a városban.

Eleibe térdepelünk mindnyájan,
örvendezve énekelünk vígságban!
Dicséretet mondunk édesanyjának,
ajándékot hozunk a kis Jézusnak.

HULL A PELYHES

Hull a pelyhes fehér hó,
jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár,
vidám ének hangja száll.

Van zsákodban minden jó,
piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
kedves öreg Télapó.

Nagyszakállú Télapó
jó gyermek barátja.
Cukrot,diót, mogyorót
rejteget a zsákja.

Amerre jár reggelig
kiscipőcske megtelik,
megtölti a Télapó,
ha üresen látja!

SIKLIK A HAVON

Siklik a havon
suhan árkon bokron át
És nagy dolog nagyon,
hogy ló húzza a szánt.

Csengő a csikón,
csillansz mint a láng
Mi rád mosolygunk, ámulunk,
s te visszakuncogsz ránk.

Csengő szól, cseng és bong kiscsikónk nyakán.
Csingling hangra szánkóznunk csuda harsány és vidám.

Csengő szól, cseng és bong kiscsikónk nyakán.
Csingling hangra szánkóznunk csuda harsány és vidám.

SZÁNKÓZÁS

Nagy csuda hangon most
Tél szava száguld, és
Mennyei dunyhából zúdul a hó.

Hozd ki a szánkót, és
Jöjj ide gyorsan, oly
Friss ez a reggel, oly szép ez a táj.

Szép ez a paplan, mely
Elfödi halkan a
Sok kicsi ösvényt, s az erdei fát.

Szép ez a paplan, mely
Elfödi halkan a
Sok kicsi ösvényt, s az erdei fát.

ÉRIK A SZŐLŐ

Érik a szőlő,
hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegénylegény
szántani menne,
de nincsen kenyere.

Van vereshagyma
a tarisznyába',
keserű magába',
Szolgalegénynek,
hej, a szegénynek
de kevés vacsora.

Zörög a kocsi,
pattog a Jancsi,
talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám,
szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.

Kocsira ládám,
hegyibe párnám,
magam is felülök,
Jaj, apám, anyám,
kedves szülődajkám
de hamar elvisznek.

Huncut a gazda,
nem néz a napra,
csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég,
mert mindig innék,
ha vóna', ha vóna'.

KIS CSÓNAKOM

Kis csónakom leng a Duna vizén,
barna kislány áll a túlsó szélén,
selyem kendőt lobogtat kezében,
integet, hogy evezzek feléje.
Selyem kendőt lobogtat kezében,
integet, hogy evezzek feléje.

Eveznék, de nem bírja a karom,
eltörött az evezőlapátom,
kis csónakom nem halad előre,
isten veled kedvesem örökre.
Kis csónakom nem halad előre,
isten veled kedvesem örökre.

Isten veled gyönyörű virágszál,
én utánam mindhiába vágytál,
Találkozunk fent a magas égben,
isten veled kedvesem örökre

OLY SZÉP A TÉLI

Oly szép a téli jégvilág
a hóban alvó dombon
Hűs ablaktáblán jégvirág
s bent szép meséket mondunk.

Ma kiskarácsony éjjelén,
vagy nagykarácsony reggelén
sok gyermek békén boldog.

A csillagszóró ráragyog
a szép karácsonyfára.
No, gyertek, játsszunk jó nagyot,
és énekeljünk rája.

Ma kiskarácsony éjjelén,
vagy nagykarácsony reggelén
sok gyermek békén boldog.

OLVADÁS

Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp
Meg tíz;
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

(Weöres Sándor)

KIMENT A HÁZ AZ ABLAKON

Kiment a ház az ablakon,
Utána ment a vénasszony.
Zsupot kötött a hátára,
Úgy ballagott a vásárba.

Felmászott a nyúl a fára,
Jaj de szépen kukorékol,
Piros csizma van a lábán,
Nem süt a nap a szemébe.

A rókának nincs nadrágja,
Mert a posztó nagyon drága.
Ha a posztó olcsó volna,
A rókán is nadrág volna.

Gyerünk, menjünk vendégségbe,
Három hétig tart egyvégbe.
Vigyünk el egy rosta vizet,
A nagyharang majd megfizet.

Sült malac ott strázsát álljon,
Sült ökör utcán sétáljon.
Két csípőjén kulacs lógjon,
Szarva közt kalácsot hordjon.

HULL A HÓ

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
"Süt még nap a nyáron!"

(már a kánikula közepén ezzel tartottam magunkban a lelket... csak hát akkor még nagyon nem volt ésszerű post-olni :))

ZÚG A VOLGA

Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng a habján.
Hóban, szélben, napsütésben
Csörg a lánc a Volga partján.
Hosszú, kínos év a kurta nap,
Száll a gálya, sírva húz a rab.
Tüske, ha vérzik, már nem is érzi.
Könnyes arca ó, be halvány.
Zúg a Volga, sír a Volga...

Zúg a Volga, sír a Volga,
Súlyos gálya reng felette.
Árva, csüggedt életünket
Láncon húzzuk mindörökre.
Zúg a korbács, és a húsba csap,
Száll a gálya, sírva húz a rab.
Százfele vérzik, és pihenése
Nincsen, csak a sírgödörben.
Zúg a Volga, sír a Volga...

LEGYETK JÓK, HA TUDTOK

Végre elmúlt, ennek is vége,
Az iskola udvara üresen áll.
Vége az évnek, pont ez a lényeg,
A csomagom kész van, a küszöbön áll.
Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.

Semmi jóból most ki ne hagyjál,
Nem tart soká a hetedik nyár.
Ha néha durva volt is a játék,
Nem mutattam, de nekem is fájt.
Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.

Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!

Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.

Ugye tényleg nem fog fájni,
Ha majd végre nagy leszek,
Ugye másképp fogom gondolni,
Azt, hogy milyenek a felnőttek?

Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!

Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.

Semmi jóból most ki ne hagyjál,
Nem tart soká a hetedik nyár.
Ha néha durva volt is a játék,
Nem mutattam, de nekem is fájt.
Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.

Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.

Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!

Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.

KÖRBEN ÁLL EGY KISLÁNYKA

Körben áll egy kislányka,
lássuk, ki lesz a párja?
Kit szeret a legeslegjobban?
Azzal forduljon gyorsan.

Ezt szereti legjobban,
ezzel forduljon gyorsan.
Vége, vége, vége mindennek,
Vége a jó kedvünknek.

DÖRMÖG A MEDVE

Dörmög a medve
elkeseredve
nincs neki kedve
semmihez...

sajnos csak ennyi van meg... segítség!!!

KIS CSÓNAKOM

Kis csónakom leng a Duna vizén,
barna kislány áll a túlsó szélén,
selyem kendőt lobogtat kezében,
integet, hogy evezzek feléje.
Selyem kendőt lobogtat kezében,
integet, hogy evezzek feléje.

Eveznék, de nem bírja a karom,
eltörött az evezőlapátom,
kis csónakom nem halad előre,
isten veled kedvesem örökre.
Kis csónakom nem halad előre,
isten veled kedvesem örökre.

KELLENE MA ÉJJEL...

Mit szólna ez a finom úri klub,
hogyha botrány lenne itt?
Hallgass mint aki semmiről sem tud,
mosolyogjunk csendben, csitt!
Otthon mérgesen visongok,
Itt meg édesen vigyorgok,
Így még nem mulattunk, jó a hangulatunk,
Megvan rá az ok!

Kellene ma éjjel egy kis haccáré, haccacáré!
Hadd legyen a szám a szádé,
Drágám, miért vagy málé?
Kilesi a vén hold ingyen,
csipkés kis hálóingem!
Ha valaki pajkosan tekint rám,
az a végén a mennyben jár!

Szót sem szól, de a szeme fenyeget,
tudom ebből baj lesz már!
Rángat, ránt szinte beleremegek,
de ha nézek chelston-t jár!
Én ezt nem bírom sokáig,
kék a lábfejem bokáig!
Ők meg tapsikolva, nézik majd visongva
kedvünk miért oly víg!

Kellene ma éjjel egy kis haccáré, haccacáré!
Hadd legyen a szám a szádé,
Drágám, miért vagy málé?
Kilesi a vén hold ingyen,
csipkés kis hálóingem!
Ha valaki pajkosan tekint rám,
az a végén a mennyben jár!

Ha valaki pajkosan tekint rám,
Az a végén a mennyben jár!
Az a végén a mennyben jár!
Az a végén a mennyben jár!
Az a végén a mennyben jár!

CSIPKEFA BIMBÓJA

Csipkefa bimbója,
kihajlott az útra,
rida rida, bom bom bom,
kihajlott az útra.

Arra ment Jánoska,
szakajt egyet róla,
rida rida, bom bom bom,
szakajt egyet róla.

CSIGA-BIGA

Csiga-biga, gyere ki!
Ég a házad ide ki.
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.

Csiga-biga told ki szarvadat!
Ha nem tolod, összetöröm házadat!

KIS KROKI

Kis kroki vígan hazazakatolt,
már a kis asztal megterítve volt,
rántott halat és sajtot kapott,
rá málnaszörpöt ivott.

Vetve az ágyad kicsi krokikám,
mindened meg van, mit szíved kíván.
"Megköszönöm a jó vacsorát,
pá Mami, pá Papi, jó éjszakát!"

ÉG A GYERTYA, ÉG

Ég a gyertya, ég.
El ne aludjék.
Aki lángot látni akar,
mind leguggoljék!

A MUZSIKA HANGJA

Dó, ha dúdolsz, így kezdd DÓ!
Ré, egy régen látott rét.
Mi, mi együtt ez a mi!
Fá, a fák fölött az ég.
Szó, egy dallam, hogyha szól!
Lá, ez követi a szót!
Ti, ti tudjátok is már, hogy most újra itt a Dó!!!

Dó ré mi fá szó lá ti dó
Szó dó lá fá mi dó ré
szó dó lá ti dó ré dó
Minden dallam kézre áll, annak, aki szolmizál!
Minden dallam kézre áll, annak, aki szolmizál!

Dó, ha dúdolsz, így kezdd DÓ!
Ré, egy régen látott rét.
Mi, mi együtt ez a mi!
Fá, a fák fölött az ég.
Szó, egy dallam, hogyha szól!
Lá, ez követi a szót!
Ti, ti tudjátok is már, hogy most újra itt a Dó!!!
Dó ré mi fá szó lá ti dó
Dó ti lá szó fá mi ré
dó mi mi,
mi szó szó,
ré fá, fá,
lá ti ti
dó mi mi,
mi szó szó,
ré fá, fá,
lá ti ti

Minden dallam kézre áll, annak, aki szolmizál!

Dó, ha dúdolsz, így kezdd DÓ!
Ré, egy régen látott rét.
Mi, mi együtt ez a mi!
Fá, a fák fölött az ég.
Szó, egy dallam, hogyha szól!
Lá, ez követi a szót!
Ti, ti tudjátok is már, hogy most újra itt a

szó dó lá fá mi dó ré
szó dó lá fá ti lá szó fá mi ré ti dó!

(Richard Rodgers, Oscar Hammerstein)

HEJ, JANCSIKA, JANCSIKA

Hej, Jancsika, Jancsika,
Mért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.

Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.

Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.

Ha Dunáról nem fújna,
Ilyen hideg sem volna,
Dunáról fúj a szél.

KOSZORÚ, KOSZORÚ

-Koszorú, koszorú,
mért vagy olyan szomorú?

-Azért vagyok szomorú,
mert a nevem koszorú.

AKI NEM LÉP EGYSZERRE

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére.
Mert a rétes nagyon jó,
Katonának az való.

Nem megyünk mi messzire,
Csak a falu végére.
Ott sem leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.

PUMUKLI

Pumukli elvesz ezt
Pumukli elvesz azt
Nem látják a kis ravaszt

Haló haló,
Nagy baj van kérem riadó
Haló haló,
Feltűnt egy kismanó

Haló haló,
Nagy baj van kérem riadó
Haló haló,
Feltűnt egy kismanó

Pumukli a neve és
Az agya nem csenevész
Mindig tettre cselre kész
Ha elkapják nyomavész

Haló haló,
Nagy baj van kérem riadó
Haló haló,
Feltűnt egy kismanó

Á, BÉ, CÉ, DÉ

Á, bé, cé, dé,
Rajtam kezdé,
A nagy bölcsességet,
A nagy eszességet,
Á, bé, cé, dé,
Rajtam kezdé.

En, ó, pé, kú,
a nagy torkú.
Mind megissza a bort,
vígan rúgja a port.
En, ó, pé, kú,
a nagy torkú.

Iksz, ipszilon,
most ne sírjon!
Sőt, inkább vígadjon,
búnak utat adjon!
Iksz, ipszilon,
most ne sírjon!

KUKORI, KOTKODA

Kukori, Kotkoda,
tojásból lesz a csoda!

Nagytaréjú, cifratollas,
kapirgáló egyedek,
Nem repültök, mint a szép sas,
mert tele a begyetek!

Kotkodács-kotkodács,
egy kis jó árulkodás!

Jól esik ám a zuzánknak,
jobban, mint a kendermag,
Tréfa senkit meg nem bánthat,
s néhány dolgot helyrerak!

ELSÜLLYEDT VILÁGOK

Volt nem is olyan rég egy szép világ.
Most már nyoma sincs a föld színén.
Ám, ha te jössz, meg lehet menteni.
Vár Spartacus, Bob, Rebeca.

Úgy fáj, hogy az élet szörnyű most ott lenn.
Várják, süssön fel a napsugár.
Jöjj, vigyük el nekik a drága fényt,
És újra víg dal száll.

Vár egy rút, sötét világ.
Nincs ott fény, nincs virág.
Indulj el és utazz velünk!
Hogyha jössz, jót teszünk.

Hozz új fényt, boldogok leszünk.
S felderül a nagy világ.

Jaj, vagy talán a jaj sem hangzik már.
Sűrű, sötét még az éjszaka.
Nézd, egy kis sereg nehéz úton jár.
Vár Spartacus, Bob, Arkana.

Tudd meg, ahol nincs fény ott jó nem lehet.
Kísérd őket minden vészen át.
Jöjj, vigyük el nekik a drága fényt,
És újra víg dal száll.

Vár egy rút, sötét világ.
Nincs ott fény, nincs virág.
Indulj el és utazz velünk!
Hogyha jössz, jót teszünk.

Hozz új fényt, boldogok leszünk.
S felderül a nagy világ.

Vár egy rút, sötét világ.
Nincs ott fény, nincs virág.
Hozz új fényt, boldogok leszünk.
S felderül a nagy világ.

ÉN ELMENTEM A VÁSÁRBA

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Tyúkot vettem a vásárban félpénzzel.
Tyúkom mondja: kit-rá-kotty,
Kárikittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Kakast vettem a vásárban félpénzzel.
Kakas mondja kukurikú
Tyúkom mondja: kit-rá-kotty,
Kárikittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Libát vettem a vásárban félpénzzel.
Libám mondja gi-gá-gá
Kakas mondja kukurikú
Tyúkom mondja: kit-rá-kotty,
Kárikittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.


Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Disznót vettem a vásárban félpénzzel.
Disznóm mondja röf-röf-röf
Libám mondja gi-gá-gá
Kakas mondja kukurikú
Tyúkom mondja: kit-rá-kotty,
Kárikittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Lovat vettem a vásárban félpénzzel.
Lovam mondja nyih-ha-ha
Disznóm mondja röf-röf-röf
Libám mondja gi-gá-gá
Kakas mondja kukurikú
Tyúkom mondja: kit-rá-kotty,
Kárikittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Tehenet vettem a vásárban félpénzzel.
Tehén mondja bú
Lovam mondja nyih-ha-ha
Disznóm mondja röf-röf-röf
Libám mondja gi-gá-gá
Kakas mondja kukurikú
Tyúkom mondja: kit-rá-kotty,
Kárikittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Halat vettem a vásárban félpénzzel.
Halam mondja...
Tehén mondja bú
Lovam mondja nyih-ha-ha
Disznóm mondja röf-röf-röf
Libám mondja gi-gá-gá
Kakas mondja kukurikú
Tyúkom mondja: kit-rá-kotty,
Kárikittyom, édes tyúkom,
Elfogyott a fél pénzem.

TENTE BABA, TENTE

Tente baba, tente,
Itt van már az este,
Aludj ingó-bingó
Kicsi rózsabimbó.

BARI, BARI, BÁRÁNY

Bari, bari, bárány,
alig áll a lábán.
A nyakában csengő,
Vezetgeti Gergő.

BÚJJ, BÚJJ ZÖLD ÁG

Bújj, bújj zöld ág,
zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu
csak bújjatok rajta!

Rajta, rajta,
leszakadt a pajta,
leszakadt a pajta,
bent maradt a macska!

MINT A MÓKUS

Mint a mókus fenn a fán,
Az úttörő oly vidám,
Ajkáról ki sem fogy a nóta.
Ha tábort üt valahol,
Sok kis pajtás így dalol,
Fújja estig kora reggel óta.

Évek szállanak a nyári fák alatt,
Oly vidám az ének.
Boldog dallama így önti dalba ma:
Csuda jó, gyönyörű az élet.

Fürgébb, mint a könnyű szél,
Gyorsan jár és messze ér,
Nincs túra, ami kifog rajta.
Hívja erdő nyári rét,
Vígan marsol, jól kilép,
És a szemét mindig nyitva tartja.

Évek szállanak a nyári fák alatt,
Oly vidám az ének.
Boldog dallama így önti dalba ma:
Csuda jó, gyönyörű az élet.

Mint testvér, vagy hű barát,
Megsegít, ha bajban lát,
Munkában alig akad párja.
Hol szöget ver, hol meg főz,
Mindent megtesz, amit győz,
És a helyét mindenütt megállja.

Évek szállanak a nyári fák alatt,
Oly vidám az ének.
Boldog dallama így önti dalba ma:
Csuda jó, gyönyörű az élet.

HEGYEK KÖZÖTT, VÖLGYEK KÖZÖTT

Hegyek között völgyek között zakatol a vonat,
Én a legszebb lányok közül téged választalak.
Egy a jelszó tartós béke
Állj közénk és harcolj érte.

Hegyek között völgyek között zakatol a vonat,
Én a legszebb lányok közül téged választalak.
egy a jelszó tartós béke,
állj közénk és harcolj érte.

TAVASZI SZÉL

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.

De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a bú nyomdokolja, virágom, virágom.

ÉNI, PÉNI

Éni, péni, jupi, téni,
Efer, gefer, gumi néni.
Ipsziló, ipsziló,
Te vagy a fogó.

Gó-gó-gó tündérkaszinó.
akire jut a kilenc, az lesz a fogó.

1-2-3-4-5-6-7-8-9

FENN AZ ÉGEN

Fenn az égen a sirályok,
rájuk gondolni se jó.
Mindig akkor szarnak a fedélzetre,
mikor tiszta a hajó.

Hollári-holláro holláriá-riá-riá-riáró
Hollári-holláro holláriá-riá-riá-riáró

A szakács egy nagy disznó:
Térdig jár a káposztában,
töke csupa kakaó...

Hollári-holláro holláriá-riá-riá-riáró
Hollári-holláro holláriá-riá-riá-riáró

A FÜREDI ANNA BÁLON

A füredi Anna bálon szól a zene szó
Lesz is ottan dínom-dánom, szép muzsika szó
Ketten ültünk egy asztalnál, ő és én magam
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam

Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány
Megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány?
De a kislány halkan csendben csak ennyit felelt:
Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem.

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod
És ahol majd senki se lát, meg is siratod

Egyszer aztán hallottunk egy igen nagy csodát:
Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt
Fehér kocsi várta őket a templom előtt
Nem is láttak a faluban ilyen esküvőt.

Kilenc szobás palotába vitték az új párt,
Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt,
De a kislány így sem boldog, könnyes a szeme,
Mert a kertből felhangzik az ismerős zene:

Akinek nótája nincsen...

Messze földre mentem én, hogy elfeledjem őt
Búcsúzóul megállok a fogadó előtt
Benézek és mit látok a tomboló tanyán?
Az édes kislány játszotta egy kopott zongorán:

Akinek nótája nincsen...

Akinek nótája nincsen...

TEKEREDIK A KÍGYÓ

Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni,
Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni.

ECC, PECC

Ecc, pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz!
Cérnára, cinegére,
ugorj cica az egérre,
fuss!

CSÖN-CSÖN GYŰRŰ

Csön-csön gyűrű, arany gyűrű,
Nálad van az ezüst gyűrű,
Itt csörög, itt pörög,
Itt add ki!

MÁR MINÁLUNK BABÁM

Már minálunk babám,már minálunk babám az jött a szokásba,
hogy nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,
lerázza a meggyet, Te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám,már minálunk babám az jött a szokásba,
hogy nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára,a TÖLGYfa tetejére, (merthogy olyan, hogy MAKKFA nincsen ;))
lerázza a makkot, te meg babám babám kapkodd a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám,már minálunk babám az jött a szokásba,
hogy nem szedik a meggyet-makkot, nem szedik a meggyet-makkot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára,a megyfa-TÖLGYfa tetejére,
lerázza a meggyet-makkot, Te meg babám szedjed-kapkodd,a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám, már minálunk babám, az jött a szokásba,
hogy nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére,
lerázza az ananászt, te meg babám kaparászd a rózsás kötényedbe!

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,
hogy nem szedik a sóskát, nem szedik a sóskát fedeles kosárba.
Kimegy a leány a rétre, a sóska föld közepébe,
leszedi a sóskát, öleli a Jóskát a rózsás kötényébe!

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a leány a fára, a meggyfa tetejére,
Alánéz a legény, majd' megvakul szegény, mind a két szemére!

Már minálunk babám. már minálunk babám az jött a szokásba,
Nem táncol a legény, nem táncol a leány véle a csárdába'.
Alacsony a csárda, a mestergerendája,
Föléri a babám, föléri a babám rózsás bokrétája.

SANDOKAN

Volt egyszer, vagy nem is volt
Egy legenda, mely rólad szól.
Messziről jött emberek
Költötték a híredet.

Egyetlen egy hajóval,
Néhány tucat kalózzal
Az igazságért harcolok,
S mégis csak kalóz vagyok.

Így is jó ez, nekünk jó ez,
Igen jó lesz, megint húzzuk fel a vitorlát!

Sandokan, Sandokan, tenger tigrise,
Támad a banda.
Sandokan, Sandokan, újra
Tűzbe megyünk, vagy a vízbe esünk, ha vezetsz.

Sandokan, Sandokan, tenger tigrise,
Asszonyod vár ma.
Sandokan, Sandokan,
Veled bárhova elmegy, ha hívod, hát jó, ha sietsz.

Sandokan, Sandokan, tenger tigrise,
Támad a banda.
Sandokan, Sandokan, újra
Tűzbe megyünk, vagy a vízbe esünk veled.

Volt egyszer, vagy nem is volt
Egy legenda, mely rólad szól.
Nem kell már a sok beszéd,
Néhány élet kéne még!

Refrén...

||: Sandokan, Sandokan,
Sandokan, Sandokan, :||
Sandokan, Sandokan.

(Neoton Família)

HUPIKÉK TÖRPIKÉK

Magas hegyek mögött,
Hol a tenger hupikék
ott laknak ők a törpikék

Hatalmas fák között,
gomba házakban lakunk
és mindig vidámak vagyunk

De a törpök élete,
nem csak játék, és mese
Hallottál már a gonoszról?
A csúf, kopasz Hókuszpókról?

Szegény Hókuszpók
mindig mellé fog,
Aztán persze mérgesen morog

Nótata, Törpapa,
Hami, Tréfi, Törpilla,
Ügyi, Duli-fuli, Okoska

Mi vagyunk az icikék,
mi vagyunk a picikék,
A Hupikék Törpikék

KUTYATÁR

Harap utca három alatt
Megnyíllott a kutyatár
Síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár
Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Húsz forintért tarka kutya
Tízért, fehér kutya jár.
Törzsvevõknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

(Weöres Sándor)

KACSATÁNC

Csiripelő madarak, csiripelnek nagyokat,
Mondogatják egyre csak,
Csip-csip-csip.

Csiripelő madarak ágról-ágra ugranak,
Ismerjük a dalukat.
Csip-csip-csip.

Csiripelő madarak szeretik a magokat,
Csipegetve táncolnak,
Csip-csip-csip.

Csiripelő madarak szerelmet így vallanak:
Csip-csip-csip.

Refrén:
Ne búsulj, nézd, mily szép az élet,
Minden oly csodás.
Járjuk hát a táncot, zene kell hozzá
És semmi más.

Irigykednek a kacsák,
Ők is járni akarják,
Falánk csőrük be nem áll.
Háp-háp-háp.

Jaj de könnyű ez a tánc,
Csináld, amit te is látsz,
Kacsamama dirigál:
Háp-háp-háp.

Kacsa-csacsa-kacsatánc.

Hápognak a kiskacsák,
Szárnyaikat próbálják,
Popójukat riszálják,
Háp-háp-háp.

Kacsafiú, kacsalány,
Nagyon boldog kacsapár.
Háp-háp-háp.

SÜSS FEL NAP!

Süss fel nap,
Fényes nap,
Kertek alatt a ludaim
megfagynak.

ALLE MEINE ENTCHEN

Alle meine Entchen schwimmen auf dem See,
schwimmen auf dem See,
Köpfchen in das Wasser,
Schwänzchen in die Höh.

Alle meine Täubchen
Sitzen auf dem Dach,
Sitzen auf dem Dach;
Klipper, klapper, klapp, klapp,
Fliegen übers Dach.

FALUSI HANGVERSENY

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábőg, hogy "I-á!"

Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút.

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.

(Szabó Lőrinc)

HA ÉN CICA VOLNÉK

Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret se foghatok.

BOCI, BOCI TARKA

Boci, boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Boci, boci megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felhúzni,
Ágyba kellett fektetni.

ALTATÓ

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.

(József Attila)

SZUNNYADJ, KISBABA

Szunnyadj, kisbaba,
őriz halk szoba,
zsongó éjszaka,
csillagfény.

Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém.

Nagy a menny
ablaka,
süt a hold
éjszaka,
letekint
egymaga:
"Alugyál
kisbaba!"

(Weöres Sándor)

KATALINKA, SZÁLLJ EL!

Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Ihol jönnek a törökök,
Mindjárt utol érnek!

ÉLIÁS, TÓBIÁS

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle,
Ettél belőle.
Kertbe mentek a tyúkok,
Mind megették a magot.

HOPP JULISKA

Hopp, Juliska, hopp, Mariska,
Sej, gyere vélem egy pár táncra,
Sej, gyere vélem egy pár táncra.

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,
Sej, hogy a hajtűd ki ne hulljon,
Sej, hogy a hajtűd ki ne hulljon.

Fordulj bolha csosszantóra,
Járd meg a táncot régi módra,
Járd meg a táncot régi módra.

Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

HOLDVILÁGOS BŰVÖS ÉJJEL

Holdvilágos, bűvös éjjel jártam messzi tájon,
Árkon, bokron átszökellve, túl az Óceánon.
Ott édes, fűszeres a lég, csak illat és madárdal,
S egyszerre csak találkozék egy csodás tündérleánnyal.

Az első édes találkozásnál
rabul ejtette szívemet;
Az első édes, szerelmes csókot
feledni többé nem lehet.

Szóltam hozzá, kedves tündér jöjj valómba vélem,
Mert ha nem jössz emberformám érted felcserélem.
S követlek mindörökre én, tündérvalódba téged,
Mert nélküled égi szirén, fabatkát sem ér az élet.

Virág ha lennél, lennék az illat,
ami betölti kelyhedet.
Az első édes szerelmes csókot
feledni többé nem lehet.

Ámde búsan szólt a tündér: Mindez puszta álom,
Más világ a te világod, más az én világom.
Ha eljön a felébredés, elszállok messze tőled,
Egy csacska hír tudom kevés, annyit sem hallok felőled.

Te más világban, én más világban,
de híven őrzöm képedet,
Az első édes, szerelmes csókot
feledni többé nem lehet.

NYUSZI ÜL A FŰBEN

Nyuszi ül a fűben
ülve szundikálgat.
Nyuszi talán beteg vagy,
Hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet megfogott.

EGY KIS MALAC

Egy kis malac, röf-röf-röf,
Trombitálgat, töf-töf-töf,
Trombitája víg ormánya ,
földet túrja, döf-döf-döf.

Jön az öreg, meglátja,
Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam, röf-röf-röf-röf
Apád is így csinálja!

Most már együtt zenélnek,
Kukoricán megélnek,
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
Ezek ám a legények!

IGLICE SZÍVEM

Iglice szívem, iglice.
Aranyos lábú iglice,
ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.

Árok mellett jártam ma,
tüske ment a lábamba,
rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.

LONDONBAN, HEJ VAN SZÁMOS UTCA

Londonban hej van számos utca,
és minden utcán több sarok
És minden sarkon vannak házak,
és minden házon ablakok

De mind, egész nagy Albionban
nincs több oly ablak, mint ahonnan
a legszebb rózsaszál virít,
a legszebb rózsaszál virít

De mind, egész nagy Albionban
nincs több oly ablak, mint ahonnan
a legszebb rózsaszál virít,
a legszebb rózsaszál virít

A Bowie street-en hogyha járok,
a legnagyobb úr én vagyok
Megéljeneznek víg diákok,
inasok, zöldségárusok.

Ha pénzem nincs, iszom hitelbe
Enyém a legszebb lány szerelme
enyém a legszebb rózsaszál
aki a Bowie street-en áll.

Ha pénzem nincs, iszom hitelbe
Naponta két litert nyelek le
Hol nékem még hitel virít ,
hip-hip hurrá a Bowie Street

Bob úrfi hej, legény a talpán,
a karja kő, a csókja méz
Mosolyt fakaszt a lányok ajkán,
a rabja lesz, ahányra néz

De néki más lány csókja nem kell,
egy csókra gondol este, reggel
Melyből üdvösséget merít
Melyből üdvösséget merít

De néki más lány csókja nem kell,
egy csókra gondol este, reggel
Melyből üdvösséget merít
Melyből üdvösséget merít

JAJ DE JÓ A HABOS SÜTEMÉNY

Jaj de jó a habos sütemény
mogyoró van az ő tetején
ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok
tudom sajnálnak az angyalok
nekem nincs apukám, anyukám
csak egy fél kifli az uzsonnám
s közben jó édes krém illata száll felém
jaj de jó a habos sütemény.

KIS KACSA FÜRDIK

Kis kacsa fürdik fekete tóba
Anyjához készül Lengyel országba.
Síkos a talpa, magos a sarka
Fordulj ki fordulj szép arany alma.
____________________________________

Kis kacsa fürdik fekete tóba'.
Anyjához készül Lengyelországba.
Míg a kácsát elhajtottam,
Két pár csizmát elszaggattam.
Kács, kács, kács.

SZÍVEM, SZÍVEM

Szívem, szívem,
was hast du gemacht?
nem tudtam aludni
die ganze nacht.
amikor aludtam,
träumt’ ich von dir,
álmomban azt hittem,
du bist bei mir.

Gyere be Rózsám,
komm, herein,
csak magam vagyok
ganz allein,
három cigánylegény
macht Musik,
csak magam vagyok
ganz lustig.

VOLT EGYSZER, HEJ DE RÉG

Volt egyszer, hej de rég
egy tarka-barka rét,
ott láttam én egy ugri-bugri kiskecskét.

Egyre mekegett,
mekegve remegett,
egyre mekegett
remegve mek, mek, mek.

Csak fut amerre lát,
fut árkon bokron át,
mert ellopott egy kövér fejű káposztát.

Egyre mekegett,
mekegve remegett,
egyre mekegett
remegve mek, mek, mek.

A káposzták között,
evett meg öt tököt,
és másnapra a bíró elé vitték őt.

Egyre mekegett,
mekegve remegett,
egyre mekegett
remegve mek, mek, mek.

Szegény kiskecskét,
ott vádolni kezdték,
és három napra a dutyiba ültették.

Egyre mekegett,
mekegve remegett,
egyre mekegett
remegve mek, mek, mek.

Ott három napon át
csak egyre sírdogált,
és messze futott, hogy a lába meg sem állt.

Egyre mekegett,
mekegve remegett,
egyre mekegett
remegve mek, mek, mek.

VOLT NEKEM EGY KECSKÉM

Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, tudod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?

SZÁRAZ TÓNAK NEDVES PARTJÁN

Száraz tónak nedves partján
döglött béka kuruttyol.
Hallgatja egy süket ember
ki a vízbe lubickol.
Sej, haj, denevér,
bennünk van a kutyavér,
Sej, haj, denevér,
biciklizik az egér.

Vak meglátja, hogy kiugrik,
sánta utánaszalad.
Kopasz ember haját tépi,
a néma meg óbégat.
Sej, haj, denevér,
bennünk van a kutyavér,
Sej, haj, denevér,
biciklizik az egér.

VIRÁGÉKNÁL ÉG A VILÁG

Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát.
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott.
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

CIFRA PALOTA

Cifra palota,
Zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa,
Vár a viola.

Kicsi vagyok én,
Majd megnövök én,
Esztendőre vagy kettőre
Nagylány/huszár leszek én.

SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK

Sétálunk, sétálunk,
Egy kis dombra lecsücsülünk,
Csüccs!

SÜTI-SÜTI PÁCSÁT

Süti-süti pácsát
Anyának, Apának
Tejbe-vajba Áronkának

ISKOLATÁSKA

Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt.
Melyik útra lép? Komoly most a tét.
Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt,
Balra van az iskola, esze súgja: menj oda!

De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt.

Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán,
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet.
Felcsillant a két szeme: inkább tartok ővele,
Elindult a lány után, bármi lesz is ezután.

De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött.

Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad!
Épp ott állnak ők az iskola előtt.
Ez a nap már tönkre ment, a kislány iskolába ment.
Hát most mit tegyek? Én is elmegyek.

2x
Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt.
Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt.

(Demjén Ferenc)

FÜLES MACKÓ

Füles Mackó mondd most néktek
szép meséket, gyerekek.
Lekonyuló két fülemnek
köszönhetem nevemet.

Kedvencem a friss méz,
s más finom falatok,
De azért szerettek
hogyha kövér is vagyok.

Brumma-brumma,
Brumma-brumma,
Brumma-brumma,
brum-brum-brumm!

...

Jó éjt gyerekek,
búcsúzik a Füles mára.
Bújjatok ti is be
hamar a jó puha ágyba!

CSUDÁLATOS MARY

A keleti széllel érkezett és nem beszélt sokat.
Azt mondta, míg megfordul a szél, köztünk marad.
Csodás dolgok történtek, míg Mary velünk volt,
El sem hinné az, aki még soha sem álmodott.

Megfordult a szél egy napon és nyugatról fújt.
Mary nem szólt semmit sem, csak gyorsan bepakolt.
Ernyőjébe kapaszkodott és elvitte a szél.
Remélem majd visszajön és mindent elmesél.

Refrén
||: Ó, Mary, keletről fúj a szél.
Ó, Mary, már igazán jöhetnél! :||

A nagybátyja egy furcsa ember, mindig nevetett.
Feltöltődött nevetőgázzal, úgy, hogy lebegett.
Ha sokat nevetsz, te is érzed, hogy könnyebb leszel.
Csak vigyázz jól, hogy hirtelen ne keseredj el!

Refrén

Mikor az ember kisbaba, még sok mindent megért.
Tudja, hogy a napsugár a szélnek mit mesélt.
Aztán, mire egy éves lesz, mindent elfelejt.
Csak Mary az, ki ismeri a nagy rejtélyeket.

Refrén

A világ teremtése, tudod jól, nem új dolog.
Corry néni éppen akkor tíz esztendős volt.
Üzletében kapható a gyömbéres kalács.
Kérdezd Maryről, ő többet tud, mint bárki más.

Refrén

(Halász Judit)

MICIMACKÓ

Hajnalodik, kiugrom az ágyból
A barátom már vár reám!
Én kedvelem őt, nagyon kedvelem őt,
Hisz ő mackó, Mici a mackó.
Ha mézre néz, bolydul a méhsereg!

Mackó. Mici a mackó,
Hűbele, bumm, bele, mindig van ötlete!

Kijövünk ővele,
Nem dühös senkire,
Nem riad meg semmitől.
S ha olykor nagyon,
Nagyon magunk vagyunk,
Meglátogat minket
A kedves és jó

Mackó, aranyos fickó,
Így nem is nehéz,
Ó, édes, mint a méz.

Mackó, s ti többi fickó,
nincs arra jó szó, hogy Veletek élni mily jó!

CSIP-CSIP CSÓKA

Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda,
tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, tyúkok, hess, hess, hess!

KEREKECSKE GOMBOCSKA

Kerekecske, gombocska,
merre fut a nyulacska?

Itt a nyoma,
Itt a nyoma
Itt meg van a csiklandója...

GALAMBJÁTÉK

Nyissuk ki a galambházat
Hogy a kis galamb kiszálljon,
Szálljon ki a sík mezőre,
Ott találjon legelőre.

De hogyha a sas üldözi,
Rögtön be kell bocsájtani,
Gyere haza kis galambom,
Tiszta búzát kapsz majd itthon.

A KAMRÁBAN A LYUKBAN

Cini-cini-cini-cini-cini-cin...

A kamrában a lyukban,
öt pici kisegér
nagy örvendezve hallgatja,
hogy anyjuk mit ígér.

Ki jó és még nem álmos,
az bálba mehet ám,
Mert nincs itthon a kandúr-pandúr,
mulathatunk lám.

Járjuk a táncot, ma nincs baj odakint,
De jobb, ha halkan daloljuk, hogy cini-cini-cin.
Járjuk a táncot, ma nincs baj odakint,
De jobb, ha halkan daloljuk, hogy cini-cini-cin.

És odafent a polcon
a sok finom falat
a tánc után biz gyorsan eltűnt
egy-két perc alatt.

A bánat legyen másé,
mi ne gondoljunk rá,
-így szólt a papa,
s bátor hangon cincogta hozzá:

Járjuk a táncot, ma nincs baj odakint,
De jobb, ha halkan daloljuk, hogy cini-cini-cin.
Járjuk a táncot, ma nincs baj odakint,
De jobb, ha halkan daloljuk, hogy cini-cini-cin.

Az egérfogó végre
ma senkit el nem ért,
mert épp azt vígan járja körbe
két piciny egér.

A lábuk mégis reszket,
mert elfáradtak rég,
így szól a papa:
-Sipirc haza! Szürkül már az ég.

Vége a bálnak a papa bajsza int.
Egy villanás és tova surran nesztelenül mind.
Vége a bálnak a nap süt odakint,
de valahonnan mégis szol a cini-cini-cin.

Cin-cin-cin
Cin-cin-cin
Cin-cin-cini-cini-cin

MICIMACKÓ

Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál,
De Malackánál éppen akkor senkit nem talált

Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó,
S arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló.
S hogy kimelegedjék, ugrándozott, s jó nagyokat lépett,
S a hidegre való tekintettel énekelni kezdett.

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.

Ismert erdei körökben az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet.
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.

Ezért mikor hideg van, és sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló.
Így aztán, ha télidőben Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet alaposan fenékig.

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.

Micimackó a barátom, és gyakran elbeszélgetünk,
Azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk,
És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
Ha hideg van, és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom,

Hogy

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.

TINI DAL

Egyszerű a szerelem
Egyszerű, kellesz nekem
És ó-hóó én is tudom jó vagyok nálad

Egyszerű ez az eset
Egyszerű járok veled
És ó-hóó olyan jó hogy naponta látlak

Csak egy tini-tini lány és egy tini-tini srác hiszi naivan, hogy ilyen az élet
Ó a tini-tini lány és a tini-tini srác ugye meglepő, de remekül élnek

//:Tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini) Tini dal (Tini dal)://


Egyszerű tiszta az ég
Egyszerű vakít a kék
És ó-hóó elpirul a nap is ha meglát

Egyszerű forog a föld
Egyszerű meleg a zöld
És ó-hóó a hold ma nekünk tartja a gyertyát

Csak egy tini-tini lány és egy tini-tini srác hiszi naivan, hogy ilyen az élet
Ó a tini-tini lány és a tini-tini srác ugye meglepő, de remekül élnek

Tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini) Tini dal (Tini dal)
Tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini) Tini dal
Tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini) Tini dal
Tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini), tini-tini (tini-tini) Tini dal

Csak egy tini-tini lány és egy tini-tini srác hiszi naivan, hogy ilyen az élet
Ó a tini-tini lány és a tini-tini srác ugye meglepő, de remekül élnek

Csak egy tini-tini lány és egy tini-tini srác hiszi naivan, hogy ilyen az élet
Ó a tini-tini lány és a tini-tini srác ugye meglepő, de remekül élnek (Tini dal)

Csak egy tini-tini lány és egy tini-tini srác hiszi naivan, hogy ilyen az élet (Tini dal)
Ó a tini-tini lány és a tini-tini srác ugye meglepő, de remekül élnek (Tini dal)

Csak egy tini-tini lány és egy tini-tini srác hiszi naivan, hogy ilyen az élet
Ó a tini-tini lány és a tini-tini srác ugye meglepő, de remekül élnek (Tini dal)

(Neoton Família)

A NAP NYUGODNI TÉR

A nap nyugodni tér,
Leszáll a csendes éj,
Már búcsút mondunk.

A tölgy a bérc alatt
Oly búsan bólogat,
Mert el kell válnunk.

Míg jő a pirkadat
És újra kél a nap,
Én ébren várlak.

Ha zeng majd száz madár,
S a selymes pille száll,
Hát újra látlak.

A POCOK ÉS AZ ELEFÁNT

Az Elefánt elmélázva a tópartra kocogott,
És nem vette észre lenn a fűben a kis Pocokot...
Fűben a kis Pocokot...

Ej, de bánt... ej, de bánt...
Sopánkodott az Elefánt.
Ej, de bánt... ej, de bánt...
Sopánkodott az Elefánt.
Ej, de bánt... ej, de bánt...
Sopánkodott az Elefánt.
Ej, de bánt... ej, de bánt...
Sopánkodott az Elefánt.

Szerencsére agyon azért mégsem taposta,
Csak az egyik lábikóját egyengette laposra.
Egyengette laposra...

Ej, de bánt... ej, de bánt...
Sopánkodott az Elefánt.
Ej, de bánt... ej, de bánt...
Sopánkodott az Elefánt.
Ej, de bánt... ej, de bánt...
Sopánkodott az Elefánt.
Ej, de bánt... ej, de bánt...
Sopánkodott az Elefánt.

Hogy sajnállak...
Hogy sajnállak...
Hogy sajnállak szegényke!
Büntetésül te most tízszer ráléphetsz az enyémre!
Ráléphetsz az enyémre...

(100 Folk Celsius)

A RÓKA ÉS A FÓKA

Nananananananana (4X)

Jelmezbálban a róka
Fején van egy paróka,
De leesik a paróka
Mert túl sok volt az itóka.
Arra sétál a fóka
Egy öreg fóka, Apóka
Volt nála egy karóra
Feltűzte egy karóra

Refrén:
Róka keres parókát
Fóka keres karórát
Oktondi róka, butácska fóka
Oktondi róka, butácska fóka

Nananananananana (2X)

Róka néz a karóra
Nicsak, itt egy karóra!
Mit keres egy karóra
Feltűzve egy karóra?
Földre tekint a fóka
Nicsak, itt egy paróka!
Hogy került a padlóra
Ez a róka paróka?

Refrén:
Róka keres parókát
Fóka keres karórát
Oktondi róka, butácska fóka
Oktondi róka, butácska fóka

Nananananananana (2X)

Róka nézi a fókát
Hol szerzett ez parókát?
Fóka nézi a rókát
Miből vett ez karórát?
Ej, de csúf vagy te róka
Hisz nincs is rajtad paróka.
És te fóka Apóka
Órád sincs már mióta.

Refrén:
Róka keres parókát
Fóka keres karórát
Oktondi róka, butácska fóka
Oktondi róka, butácska fóka

Nananananananana (2X)

Gondolkodik a fóka
Miről beszél ez a róka?
Minek nekem paróka
feltűzöm egy karóra
Odapillant a róka
Karón van a paróka
Nesze neked karóra
Ledoblak a padlóra

Róka sirat parókát
Fóka sirat karórát
Oktondi róka, butácska fóka
Oktondi róka, butácska fóka

Nananananananana (4X)

(100 Folk Celsius)

HÁNY LÁBA VAN?

Hány lába van a madárnak, számold meg fiam
Egy, kettő, nincs több, ennyi lába van
Hány lába van az egérnek, számold meg fiam
Egy, kettő, három, négy, ennyi lába van

Mindegyiknek annyi lába, ahány lik a nadrágjába
Belebújnak - felveszik, lefekszenek - leteszik

Hány lába van a bogárnak, számold meg fiam
Egy, kettő, három, négy, öt, hat lába van
Hány lába van az asztalnak, számold meg fiam
Három, mert egy kitörött, most három lába van

Hány lába van a csigának, számold meg fiam
........................ ennyi lába van
Hány lábon jár a százlábú, számold meg fiam
Egy, kettő, ... 99, 100, ennyi lába van

(100 Folk Celsius)

PAFF, A BŰVÖS SÁRKÁNY

Paff, a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.

Paff, a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Volt egy játszótársa, úgy hívták, hogy Jani
Jó barátja madártollat hozott őneki

Paff, a bűvös sárkány, ki senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.

A tengert együtt járták, repült a kis hajó,
Paff hátára felült Jani, így utazni jó.
Sok király és sok herceg és mind a kalóz nép
Köszöntötték, ha jönni látták, mert tisztelték nevét.

Hiszen ő volt
Paff, a bűvös sárkány, ki senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.

Örökké él a sárkány, de nem úgy a kisfiú.
Színes tollakkal nem játszik a felnőtt ifjú.
Egy szürke éjjel aztán Jani nem jött többé el,
S Paff, a sárkány otthon maradt, bár várta a tenger.
Hét fejét búsan rázta s tizennégy szemmel sírt,
Többé nem kelt útnak eztán, így mondták a hírt.
Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is,
Így Paff elbújt a barlangjába, s most híre hamva sincs.

Pedig ő volt
Paff, a bűvös sárkány, ki senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.

(100 Folk Celsius)

HÁROM RIGÓ

Három rigó ül az ágon, jó kedvük van ahogy látom
Vígan dalolnak ha hull a hó
Feketécske mind a három, együtt járnak télen-nyáron
Hallali-hallali-hallali-hó

A jobb szélső azt kívánja, legyen neki harisnyája
Amelyikben nem hullik a hó
Harisnyája legyen sárga, elmehessen így a bálba
Hallali-hallali-hallali-hó

A középső feje búbja olyan csupasz mint az ujja
Nem bánja, ha ráhullik a hó
Miért nem hordod a sapkádat, ne szomorítsd el anyádat
Hallali-hallali-hallali-hó

A bal szélső kiskabátja beragadt az őszi sárba
Mit veszel fel hogyha hull a hó
Testvéreid melengetnek, a hidegbe nem engednek
Hallali-hallali-hallali-hó

(100 Folk Celsius)

NAP SÜT, KÉK AZ ÉG

Nap süt, kék az ég, zöld a pázsit,
Ág lomb, hívogat, szinte csábít,
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt: tralallallala!

Mint fürge méh, a képzelet,
Mely emlék-mézet gyűjtöget,
Bejárja mind, mi kedves volt,
És szebbnek látja, még mint volt:

refr.
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt:trallalallala!

Nincs messze már a kedves táj,
hol dallal vár sok kis madár,
a völgybe le a csúcsra fel,
oly könnyű szívvel énekelsz.

refr.
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt:trallalallala!

BELLA CIAO

Eljött a reggel, elébe mentem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Eljött a reggel, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló.

Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Mert már érzem, meghalok!

Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Légy te az, ki eltemet.

A hegyvidéken temess el engem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon.

Az arra járó, ha megcsodálja,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az arra járó, ha megcsodálja,
Mondja azt, hogy szép virág.

Az ő virága, a partizáné,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az ő virága, a partizáné,
Ki a szabadságért halt meg.

OHIO

Ott születtem én, hol kék az ég,
Hol kék az ég, hív a messzeség
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
Csobban a víz, hív az Ohio.

Megkértem őt, szép kedvesen
Jöjjön velem, sétáljon velem
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio

Megmondtam én, enyém leszel
És többé már, senki nem ölel
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio

És amikor átöleltem
A késemet nekiszegeztem
Felkiáltott, kérlek ne ölj meg
A halálba ne küldj engemet

Megmondtam én, enyém leszel
És többé már, senki nem ölel
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio

Éjfél után mentem haza
Jajj mit tettem, ó, én ostoba
Megöltem őt, akit szerettem
Mert nem kellett, ó a szerelmem

Megmondtam én, enyém leszel
És többé már, senki nem ölel
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio

ÉG A VÁROS

Ég a város, ég a ház is,
Nem is egy ház, hanem száz is,
Tűz! Tűz! Tűz! Tűz!
Jaj, de messze a kanális.

ICIPICI HÁZIKÓ

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.

ICIRI-PICIRI

Hol volt, hol nem volt. . .
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.
Bejárja az iciri piciri kis erdõt,
s nem leli az iciri piciri tekergõt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének!

(Móricz Zsigmond)

GRÜN JA GRÜN SIND ALLE MEINE KLEIDER

Grün ja grün sind alle meine Kleider,
Grün ja grün ist alles, was ich hab.
Darum lieb ich alles, was so grün ist,
weil mein Schatz ein Jäger ist.
Darum lieb ich alles, was so grün ist,
weil mein Schatz ein Jäger ist.

Blau ja blau sind alle meine Kleider,
blau ja blau ist alles, was ich hab.
Darum lieb ich alles, was so blau ist,
weil mein Schatz ein Matrose ist.
Darum lieb ich alles, was so blau ist,
weil mein Schatz ein Matrose ist.

Rot ja rot sind alle meine Kleider
rot ja rot ist alles, was ich hab.
Darum lieb ich alles, was so rot ist,
weil mein Schatz ein Reiter ist.
Darum lieb ich alles, was so rot ist,
weil mein Schatz ein Reiter ist.

Weiß ja weiß sind alle meine Kleider,
weiß ja weiß ist alles, was ich hab.
Darum lieb ich alles, was so weiß ist,
weil mein Schatz ein Bäcker ist.
Darum lieb ich alles, was so weiß ist,
weil mein Schatz ein Bäcker ist.

Schwarz ja schwarz sind alle meine Kleider,
schwarz ja schwarz ist alles, was ich hab.
Darum lieb ich alles, was so schwarz ist,
weil mein Schatz ein Schornsteinfeger ist.
Darum lieb ich alles, was so schwarz ist,
weil mein Schatz ein Schornsteinfeger ist.

Bunt ja bunt sind alle meine Kleider,
bunt ja bunt ist alles, was ich hab.
Darum lieb ich alles, was so bunt ist,
weil mein Schatz ein Maler ist.
Darum lieb ich alles, was so bunt ist,
weil mein Schatz ein Maler ist.

HEJ, VARGÁNÉ

Hej, Vargáné, káposztát főz,
kontya alá ütött a gőz,
hányja-veti fakalánját,
kinek adja Zsuzsa lányát.

Nem adja az más egyébnek,
Kara István őkelmének,
még akkor nekiígérte,
mikor bölcsőbe rengette.

Nem ettem én ma egyebet
Csak egy köcsög aludttejet
Azt is csak úgy kalán nélkül
Megélek én a lány nélkül

HOVÁ MÉGY, TE KISNYULACSKA?

Hová mégy, te kis nyulacska?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
az erdőbe!

Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
vesszőcskéért!

Minek néked az a vessző?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
kertecskének!

Minek néked az a kis kert?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
virágoknak!

Minek néked az a virág?
Ingyom, bingyom, táliber,
tutáliber, máliber,
Anyácskámnak!

CIRMOS CICA HAJ

Cirmos cica haj!
Hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon
Most lesz neked jaj!

CIRÓKA-MARÓKA

Ciróka-maróka
Mit főztél?
Kását.
Hova tetted?
Pad alá.
Megették a kiscicák:)

HINTA-PALINTA

Hinta-palinta
Régi Duna
kiskatona
Ugorj a Tiszába
Zsupsz!

ERDŐ MÉLYÉN PIROS A SZAMÓCA

1. Erdő mélyén piros a szamóca,
Aj, aj, tuli-ali, piros a szamóca,
Erdő mélyén piros a szamóca,
No, szedjük is együtt édes.

2. Emlékszel még kicsike a szóra,
Aj, aj, tuli-ali, kicsike a szóra,
Emlékszel még kicsike a szóra,
Mit akkor az erdőn mondtál.

3. Csalfák vagytok csiribiri lányok,
Aj, aj, tuli-ali, csiribiri lányok,
Kedveskedtek, idemosolyogtok,
A szívetek közben a másé.

IMAMÚRA

Egy, kettő, három, négy,
Imamúra meddig mégy?
Elmennék egy zöld erdőbe,
ott, ahol él egy szép tarka,
hosszú farkú kis szarka,
kergetné egy cirmos macska,
hopp, én volnék,
nem te vagy az,
én vagyok az...

Öt, hat meg egy az hét,
este jókor ágyban légy!
Álmodj szépet, álmodj jókat,
szép tiritarka kis szarka
rászáll majd az ágyadra,
kergetné egy cirmos macska,
hopp, én volnék,
nem te vagy az,
én vagyok az...

A FÖLDÖNKÍVÜLI

Láttam a tévében futnak a struccok Afrikában,
Kenguru ugrál vidáman Ausztráliában.
Nálunk is van régen népes állatóvoda,
de nem volt még filmen ilyen emberi csoda.

Szép kicsi szörnyem, szeretlek szörnyen ET, ET
Az űrből jöttél, ki tudja, hogy miért ET, ET.
Elhoztad hozzánk az üzenetet: mindennél fontosabb a szeretet.
Veled maradnék, kérlek ne menj még E. T.

El kellett menned, mert eljöttek érted onnan fentről.
Elvittek téged a Földről, de nem a mi szívünkből.
Megjegyeztük örökre, hogy mi a szeretet
Visszavár az űrből téged felnőtt és gyerek.

Szép kicsi szörnyem, szeretlek szörnyen ET, ET
Az űrből jöttél, ki tudja, hogy miért ET, ET.
Hoztad a békét a szeretet, szívedbe zártad a gyerekeket.
Veled maradnék, kérlek ne menj még! E. T. , E. T. . . . . . .

(köszönet a szövegért Rikának :*)

SWING LOW, SWEET CHARIOT

Chorus:
Swing low, sweet chariot
Coming for to carry me home,
Swing low, sweet chariot,
Coming for to carry me home.

I looked over Jordan, and what did I see
Coming for to carry me home?
A band of angels coming after me,
Coming for to carry me home.

Chorus

Sometimes I'm up, and sometimes I'm down,
(Coming for to carry me home)
But still my soul feels heavenly bound.
(Coming for to carry me home)

Chorus

The brightest day that I can say,
(Coming for to carry me home)
When Jesus washed my sins away.
(Coming for to carry me home)

Chorus

If I get there before you do,
(Coming for to carry me home)
I'll cut a hole and pull you through.
(Coming for to carry me home)

Chorus

If you get there before I do,
(Coming for to carry me home)
Tell all my friends I'm coming too.
(Coming for to carry me home)

Chorus

Indulj, szép égi szekér,
Hazafelé vezet egy út,
Indulj, szép égi szekér,
Hazafelé vezet egy út.

Majd meglátod ott túl a hullámzó folyón,
Hazafelé vezet egy út,
Az angyalkórus ünnepelve szól,
Hazafelé vezet egy út.

Jó testvérem, megkérlek, te fogd a kezem,
Hazafelé vezet egy út,
Az égi hintó tovarobog velem,
Hazafelé vezet egy út.

CSÖNDES KÁNON

Lomhán ballag a szürke víz,
sápadt már a nyári rét -
bágyadt sugarát a fákon át
őszi nap mosolyogva szórja szét.

Ólmos fellegek árnya száll,
gólya, fecske messze jár,
rőten lobognak az őszi fák -
ég veled, aranyhajú, drága nyár...

(Raics István)

PLETYKÁZÓ ASSZONYOK

Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -

(Weöres Sándor)

HARAGOSI

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Hahargosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.



Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

(Weöres Sándor)

DENVER, AZ UTOLSÓ DINOSZAURUSZ

Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

Mint egy bűvös kút
Rejtelmes a múlt
Barátokra lelsz
Hogyha útra kelsz

Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

Mint egy bűvös kút
Rejtelmes a múlt
Barátokra lelsz
Hogyha útra kelsz

Jer világot látni
Rock 'n' roll-t járni,
Nem vagy még kalandor
Egy pici kalandtól

Ez Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

Denver dinó jó barát
Ősidőkből szól hozzád

MONCSICSI

Minden barátnőmnek már a suliban
Babaarcú, szőrös majmocskája van.
Mindent félretesznek, evvel játszanak,
Kedvenc lett egy pillanat alatt.

Moncsi-moncsi-Moncsicsi,
Mindig csak a Moncsicsi!
Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?

Ezt az izét még a nénik is veszik,
Akárhova mennek, magukkal viszik.
Becézgetik, mint egy élő gyereket!
Kérem, ez már tiszta őrület!

Moncsi-moncsi-Moncsicsi,
Mindig csak a Moncsicsi!
Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?

Van egy tévéműsor, a Zenebutik,
És benne egy bácsi, ugye elhiszik?
Ő is bemutatta Moncsicsi babát.

Én azóta nyúzom, igen azért nyúzom,
Csak is azért nyúzom anyukát.

Moncsi-moncsi-Moncsicsi,
Mindig csak a Moncsicsi!
Én meg csak azt kérdezem:
Miért nincs nekem?

Mikor lesz nekem?
Mikor lesz nekem?
Moncsicsi!

VUK

Fürge róka lábak,
Surranó kis árnyak,
Hipp-hopp jön Vuk.

Híres nagy vadászok,
Jobb, ha félre álltok,
Hipp-hopp jön Vuk.

Ő az éjszakától sohase fél,
Bár a sűrű erdő csupa veszély,
Azt beszélik róla,
Ravasz, mint a róka,
Jön, lát, győz fut.

Felragyog az ég is,
Felkiáltok én is,
Hipp-hopp jön Vuk.

AZ OROSZLÁN ÉS A KISKUTYA

Igaz történet

Londonban vadállatokat mutogattak, s megtekintésükért pénzt szedtek, vagy pénz helyett kutyákat és macskákat is elfogadtak a vadállatok táplálására.
Egy embernek kedve kerekedett az állatok megtekintésére. Elfogott az utcán egy kiskutyát s elvitte az állatsereglethez. Beengedték érte, a kiskutyát pedig elvették s bedobták az oroszlán ketrecébe, hogy megegye.
A kiskutya behúzta a farkát s meghúzódott a sarokban. Az oroszlán odament hozzá és szagolgatta. A kutyuska a hátára feküdt, felemelte lábát s a farkát csóválta.
Az oroszlán megérintette talpával és megfordította.
A kiskutya felugrott s felállt az oroszlán előtt a két hátulsó lábára. Az oroszlán figyelgette, forgatta a fejét erre is, arra is, de nem bántotta a kutyát.
Amikor a tulajdonos húst dobott be az oroszlánnak, az oroszlán letépett egy kis darabot és otthagyta a kutyának.
Este, mikor az oroszlán lefeküdt, a kiskutya melléje bújt s fejét mancsára fektette.
Attól kezdve a kiskutya együtt lakott a ketrecben az oroszlánnal. Az oroszlán nem bántotta, csak a beadott táplálékot ette meg, együtt aludt, s néha el is játszogatott a kutyával.
Egyszer egy úr látogatta meg az állatseregletet, s megismerte a kutyuskát. Kijelentette, hogy a kutya az övé, s azt kívánta az állatsereglet gazdájától, hogy adja vissza. A tulajdonos vissza is adta volna, de mihelyt hívogatni kezdték a kiskutyát, hogy kivegyék a ketrecből, az oroszlán felborzolta szőrét és elbődült.
Így élt az oroszlán és a kutyuska, közös ketrecben, egy egész esztendeig.
Egy esztendő múlva a kiskutya megbetegedett és kimúlt. Az oroszlán elvesztette az étvágyát, csak szagolgatta s nyalogatta a kiskutyát, s meg-megérintette a mancsával.
Mikor aztán megértette, hogy megdöglött, hirtelen felugrott, felborzolta szőrét, csapkodta két oldalát a farkával, nekirohant a ketrec falának s rágni kezdte a padlót és a rácsokat.
Egész nap vergődött, hányta-vetette magát a ketrecben s ordított, aztán lefeküdt az élettelen kiskutya mellé és elcsendesedett. Az állatok gazdája el akarta vitetni a döglött kutyát, de az oroszlán senkit sem bocsátott hozzá.
A gazda azt hitte, hogy az oroszlán elfelejti a bánatát, ha más kutyát adnak neki s beeresztett a ketrecbe egy élő kiskutyát, de az oroszlán tüstént darabokra tépte. Majd mancsai közé vette a kimúlt kiskutyát, s úgy feküdt ott teljes öt napig.
Hatodnapra az oroszlán is kimúlt.

(Lev Tolsztoj)

EPERFAGYI

Jancsinak, Panninak, Sárinak is
a szíve dobog, ha eljön a nyár,
Kisleány, kisfiú nagy kamasz is
álmában már ott jár.
Napsütött strandon, hol játszani jó,
a labda vígan száll,
de mégis a legjobb, ugye lányok,
mit minden gyerek szíve vár:

Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.

Ennék én sok spenótot,
sóskát, szilvás gombócot.
A sárgarépát szeretném
s a tejbegrízt is megenném,
ha ráadásul jönne ó,
a gyermek szívet csábító:

Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.

ÖREG NÉNE ŐZIKÉJE

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!

(Fazekas Anna)

HÓC-HÓC KATONA

Hóc-hóc katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra!

JÁNOS BÁCSI A CSATÁBAN

János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
Elesett egy fűszálban.

Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
És szívébe lándzsát szúrt.

János bácsi testét kukacok eszik,
János bácsi testét kukacok eszik,
János bácsi testét kukacok eszik,
És az egyik felkiált:

Jaj, de büdös ez a János,
Jaj, de büdös ez a János,
Jaj, de büdös ez a János,
Csupa mócsing, semmi más!

Glori, glori, Halleluja!
Glori, glori, Halleluja!
Glori, glori, Halleluja!
Ez az ember már hulla!

TÜCSÖKLAKODALOM

Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.

Gólya volt a szekundáns, kisbéka a flótás,
Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.

Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
Amellett még malacot ötvenet kirántott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött.

EGY BOSZORKA

Egy boszorka van,
három fia van.
Iskolába jár az egy,
másik bocskort varrni megy.
A harmadik itt a padon
a dudáját fújja nagyon.
De szép hangja van,
dana-dana-dan.

GYÍ TE PACI!

Gyí, te paci, paripa,
Hátadon ül Áronka,
Gyí, gyí, hó!
Állj meg, kiscsikó!

Ne oly gyorsan, oly hevesen,
Hogy az Áron le ne essen,
Gyí, gyí, hó!
Állj meg, kiscsikó!

ARANY LACINAK

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? elment a kúthoz.
De nem volt viz a vederbe’,
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Meritette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se’ rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!

(Petőfi Sándor)

PANCSOLÓ KISLÁNY

Ha végre itt nyár, és meleg az idő
Az ember strandra jár, mert azért van itt ő
Míg anyu öltözik az apu ideges
Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz

Íjjaj, úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyira szép és jó
Annyi vicceset látok hallok,
És még bambi is kapható
La-la-la-la, la-la-la-la
La-la-la-la, la-la-la

A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek,
És van homokozó, és labdázni lehet,
Csak azt nem értem én, sok néni mért visít,
Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik

Íjjaj, úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyira szép és jó
Annyi vicceset látok hallok,
És még bambi is kapható
La-la-la-la, la-la-la-la
La-la-la-la, la-la-la

De apukámra is én azért ügyelek,
És mindig odavisz a lelkiismeret,
Ha fekszik a napon, és izzad már szegény,
Kis vödröm vízzel megtöltöm,
És rálocsolom mind én!

Íjjaj, úgy élvezem én a strandot,
Ottan annyira szép és jó
Annyi vicceset látok hallok,
És még bambi is kapható
La-la-la-la, la-la-la-la
La-la-la-la, la-la-la

De este szomorú a hazafelé út,
Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug,
Már volt vele ezért már nagyon sok vitám
Mert ki hallott még ilyen dolgot,
Fürdeni strand után?

Otthon nem szeretem a strandot,
Abban semmi se szép, se jó.
"Gyorsan mosdani!" - mást se hallok,
És még bambi se kapható.

(Fürdés közben nagy favorit :))

POPEYE

Popeye, a hős tengerész,
hajóját nem éri vész.
Mássza a hegyeket,
eszi a legyeket,
Popeye, a hős tengerész.

Popeye, a hős tengerész,
hajóját nem éri vész.
Szeli a habokat,
fingik jó nagyokat,
Popeye, a hős tengerész.

MEXIKÓI PRÉRIN ÁT

Mexikói prérin át egy cowboy lovagol
pávatoll van a seggében, s vígan így dalol:
Szúr szúr szúr, szúr a pávatoll,
megvakarja seggecskéjét, s tovább lovagol...

KIS KECE LÁNYOM

Kis kece lányom fehérbe vagyon,
fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony,
mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony!

Citrusi menta, kajtali rózsa
elmennék táncba, ha szép lány volna
Mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony,
mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony!

MADÁRKA, MADÁRKA

Madárka, madárka,
Csácsogó madárka,
Vidd el a levelem, vidd el a levelem
Szép szülő hazámba.

Ha kérdi ki küldte,
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatában, szíve fájdalmában
Meghasad a szíve.

(Ezt már pocaklakó korában sokat énekeltem a Törpémnek... azóta is a legkönnyebb ezzel megnyugtatni)

A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

(Weöres Sándor)

GALAGONYA

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

(Weöres Sándor)

A PART ALATT

A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.

Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.

Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

A FARAGÓSZÉK NÓTÁJA

Ez a kapa, ez a kasza,
Ez meg itt a faragószék!
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a hosszú, ez a kurta,
Ez meg itt a véres hurka.
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez az egyenes, ez a görbe,
Ez meg itt a fakereke!
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez itt a kés, ez a villa,
Ez meg itt a koppantója.
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a gólya, ez az orra,
Ez meg itt a gólya tolla!
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

Ez a klázli, ez a flaska,
Ez meg itt a részeg Miska.
Klázli, flaska, részeg Miska,
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.


Ez a Zsuzska, ez a lánya,
Ez meg itt az unokája!
Zsuzska, lánya, unokája,
Klázli, flaska, részeg Miska,
Gólya orra, gólya tolla,
Kés, villa, koppantója,
Egyenes, görbe, fakereke,
Hosszú, kurta, véres hurka,
Kapa, kasza, faragószék!
Ó, be szép! Ó, be szép!
Ez a derék faragószék.

EGYSZER EGY KIRÁLYFI

Egyszer egy királyfi mit gondolt magába?
Fel kéne öltözni kocsisi ruhába.
Meg kéne kéretni gazdag bíró lányát,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag bíró lányát.

Jó estét, jó estét gazdag bíró lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jössz-e vagy sem?

Dehogy megyek, dehogy megyek,
Szegény kocsis legény.
Van a szomszédunkban
Neked való szegény.

Jó estét, jó estét kosárkötő lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jössz-e vagy sem?

Elmegyek, elmegyek,
Szegény kocsis legény.
Hm-hm-hm, ha-ha-ha,
Szegény kocsis legény.

Egyszer egy királyfi mit gondolt magába?
Fel kéne öltözni királyi ruhába.
Meg kéne kéretni gazdag bíró lányát,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag bíró lányát.

Jó estét, jó estét gazdag bíró lánya.
Kerüljön a házba, üljön a díványra.
De nem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jössz-e vagy sem?

Hogyne mennék, hogyne mennék,
Király őfelsége.
Kellesz az ördögnek,
Annak is a vénnek.

Jó estét, jó estét kosárkötő lánya.
Kerüljön a házba, üljön a lócára.
De nem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hozzám jössz-e vagy sem?

Van már nékem egy más,
Szegény kocsis legény.
Hm-hm-hm, ha-ha-ha,
Szegény kocsis legény.

Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.

Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.

Viszik a szegény lányt aranyos hintóval,
Viszik a gazdagot szamár taligával.
Kötik a szegény lányt páros édes csókkal,
Kötik a gazdagot hatágú korbáccsal.

Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.

Én vagyok az, nem más,
Csókoljuk meg egymást.
Míg a világ a világ,
El ne hagyjuk egymást.