HÁROM RIGÓ

Három rigó ül az ágon, jó kedvük van ahogy látom
Vígan dalolnak ha hull a hó
Feketécske mind a három, együtt járnak télen-nyáron
Hallali-hallali-hallali-hó

A jobb szélső azt kívánja, legyen neki harisnyája
Amelyikben nem hullik a hó
Harisnyája legyen sárga, elmehessen így a bálba
Hallali-hallali-hallali-hó

A középső feje búbja olyan csupasz mint az ujja
Nem bánja, ha ráhullik a hó
Miért nem hordod a sapkádat, ne szomorítsd el anyádat
Hallali-hallali-hallali-hó

A bal szélső kiskabátja beragadt az őszi sárba
Mit veszel fel hogyha hull a hó
Testvéreid melengetnek, a hidegbe nem engednek
Hallali-hallali-hallali-hó

(100 Folk Celsius)

NAP SÜT, KÉK AZ ÉG

Nap süt, kék az ég, zöld a pázsit,
Ág lomb, hívogat, szinte csábít,
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt: tralallallala!

Mint fürge méh, a képzelet,
Mely emlék-mézet gyűjtöget,
Bejárja mind, mi kedves volt,
És szebbnek látja, még mint volt:

refr.
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt:trallalallala!

Nincs messze már a kedves táj,
hol dallal vár sok kis madár,
a völgybe le a csúcsra fel,
oly könnyű szívvel énekelsz.

refr.
Hát jöjj, csak, no jöjj, állj a sorba,
És fújjuk együtt:trallalallala!

BELLA CIAO

Eljött a reggel, elébe mentem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Eljött a reggel, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló.

Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Mert már érzem, meghalok!

Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Légy te az, ki eltemet.

A hegyvidéken temess el engem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon.

Az arra járó, ha megcsodálja,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az arra járó, ha megcsodálja,
Mondja azt, hogy szép virág.

Az ő virága, a partizáné,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az ő virága, a partizáné,
Ki a szabadságért halt meg.

OHIO

Ott születtem én, hol kék az ég,
Hol kék az ég, hív a messzeség
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
Csobban a víz, hív az Ohio.

Megkértem őt, szép kedvesen
Jöjjön velem, sétáljon velem
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio

Megmondtam én, enyém leszel
És többé már, senki nem ölel
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio

És amikor átöleltem
A késemet nekiszegeztem
Felkiáltott, kérlek ne ölj meg
A halálba ne küldj engemet

Megmondtam én, enyém leszel
És többé már, senki nem ölel
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio

Éjfél után mentem haza
Jajj mit tettem, ó, én ostoba
Megöltem őt, akit szerettem
Mert nem kellett, ó a szerelmem

Megmondtam én, enyém leszel
És többé már, senki nem ölel
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio

ÉG A VÁROS

Ég a város, ég a ház is,
Nem is egy ház, hanem száz is,
Tűz! Tűz! Tűz! Tűz!
Jaj, de messze a kanális.

ICIPICI HÁZIKÓ

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,
Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici lencsilány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka, lencsibabát ringatott,
Anyuka is ezt csinálta s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
Icipici anyukája mondott egy mesét.
És ha meg nem haltak, ma is élnek,
Ma sincs vége a mesének,
Ma sincs vége, sosincs vége,
Fuss el véle.

ICIRI-PICIRI

Hol volt, hol nem volt. . .
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.
Bejárja az iciri piciri kis erdõt,
s nem leli az iciri piciri tekergõt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének!

(Móricz Zsigmond)